Amerikai tudósok olyan drogot fejlesztettek ki, amely eltörli az emberi emlékeket. Elsősorban háborúból hazatért katonákon akarják alkalmazni, hogy a fronton átélt borzalmakat megsemmisíthessék. Azonban egyelőre nem specifikus, hogy mely emlékeket törli a gyógyszer, így akár az egész emberi emléktárat, vagy a nem megfelelő emléket törölheti.

Ezen a híren elgondolkozva megfogalmazódott bennem az igény arra, hogy a múltról beszéljek. A múlt azon részeiről, amit lehetne törölni és visszatekerni* egy korábbi, boldogabb helyére az életemnek. Kétlem, hogy a törlés segítene. A múltam nélkül nem lennék ugyanaz az ember, mint aki most vagyok.

Azt gondolom, hogy az életben bármi megtörténhet az emberrel. Ezek az események lehetnek tragikusak, traumatikusak, sokkolók és persze felszabadítóak, boldogak és kiteljesítőek is. Soha nem az a baj, ha valami történik velünk, hanem az, ha ezt titokban kell tartani, ha nem lehet róla beszélni. Ahogy az ember megosztja a tapasztalatit valakivel, rájön, hogy mindenkinek vannak nehéz életszakaszai, és ahogy kibeszéljük magunkból a démonainkat, azok elvesztik erejüket és az irányítást az életünk felett. Eddig bujkálnunk kellett, mereven elzárkózni, védekezni, magányba vonulni. Harcolni mindig is könnyebb volt, mint szembenézni az egymás iránti érzelmeinkkel.

Itt az ideje feladni a rossz tapasztalatokhoz való ragaszkodást! Elfelejteni nem kell, mint egy mese, aminek tanulsága van, úgy kell kezelni. S ezekre az élményekre, ha átdolgozottak, lehet akár építeni egy új életet, ami nyílván egyedi lesz, különleges, furcsa, tekervényes, de szabad és szinte semmivel nem lehet kimozdítani a központjából, mert olyan alapja van, mint senkinek. Olyan értéket képvisel, ami első ránézésre nem egyértelmű. Akár a csiszolatlan gyémánt, ha megpillantod, olyan, mint egy üvegdarab, rengeteg munkába, polírozásba kerül, mire mások is látják az értékét.

Ne dobjuk el magunktól a múltat, mert az nem csak a mi múltunk, a szüleinkké és nagyszüleinkké is, sőt akár több generációé, mindazoké az embereké, akikkel átéltük. Merítsünk belőle: az átdolgozott fájdalomból erőt, a kétségből tudást, a félelemből szeretetet, a balgaságból bölcsességet, a hibáknak megbocsátást, a magányból közös élményt! S így lesz teljes az életünk, azzal, amit oly felelőtlenül eredetileg ki akartunk dobni.

*The Cranberries-Erase and rewind

Budapest, 2019. február 23.