Egy ideje sok szó esik arról a lélektani folyamatról, amit kissé túlcsiszolva, egyszerűen csak elengedésnek neveznek. Könyvek, tanfolyamok, meditációk, gyakorlatok, terápiák hosszú sorát kínálják a gyanútlan halandónak mind a szakmailag elismert, s mind a grey zónában balanszírozó ezo-spiro-természetgyógyász fórumok. Bizonyára hallották már azt a szófordulatot: nem megy? ne erőltesd! engedd ell!

Ha az olyan könnyű volna! A nehéznek bizonyuló dolgok, helyzetek, emberek elengedésével ugyanis (már, ha ezt olyan ripsz-ropsz meg tudjuk tenni) rengeteg olyan dolog, helyzet, ember is eltávozik az életünkből, amire-akire még szükségünk lett volna, és értékes számunkra. A dolgok, helyzetek, emberek nem csak úgy halomra hányva vannak benne az életünkben, hanem egy rendkívül érzékeny és változatos háló szövevényeként. Mely háló ráadásul örök, s az emberi élet végével sem szűnik meg létezni, csak az adott személy passzív szállá változik, illetve másokkal másmilyen hálót sző tovább, mint eddig. Azt a gondolati síkot is érdemes végigjárni, hogy nem mindegy, a szőttes színét, vagy fonákját látjuk, és hogy hogyan van hajtogatva a szőttes, kik kerülnek közel, s távol tőlünk.

Arra, hogy ha valamit-valakit elengedünk, akkor más dolgok, emberek is elvesznek vele, vannak biológiai tények. Ilyen a menstruáció, vagy a szülés. Jól ismert megfigyelés, hogy a méhnyálkahártya leszakadásakor (menstruáció első napja, vagy kicsit előtte) a nőknek igen erős hasmenésük szokott lenni, jómagam fél napokat kell vécé közelben rostokolnom, mire minden kiürül belőlem. Ilyenkor nagyobb a folyadékveszteség, amit érdemes pótolni, és az ember annyira nem is éhes: kitisztul, vagy még inkább megtisztul. A szervezet nem tudja csak a méhnyálkahártyát elengedni, hanem mindent elenged, amit tud. A szülés ugyanilyen. A beöntést nem a toló folyamatok miatt adják, amiatt is persze, de ha a baba jön, jön vele minden.

Elengedni tehát csak úgy lehet, ha óvatosan szétszálazzuk a szőttest és a számunkra mérges fonaldarabot kihúzzuk. És amikor ezt a fonaldarabot, amit megfosztottunk minden kapcsolatától a kezünkbe vesszük, megforgatjuk, megnézzük innen is, onnan is, akkor látjuk csak, hogy tulajdonképpen nem is mérges. Kontextus nélkül egy teljesen ártalmatlan ember, dolog, helyzet. Nem ez a fonaldarab volt a beteg, hanem a kapcsolat, ami közte és köztünk volt. Teljesen felesleges volt kidobni, mert a beteg kapcsolati helyre csak ugyanilyet, sőt még rosszabbat tudunk majd bekötni, és be is fogunk, hiszen ott maradt egy szabad vegyértékhely, hogy kémiai példát is hozzak.

Éppen ezért nem elengedni kell megtanulni, hanem meggyógyítani a beteg kapcsolatokat. És akkor azt a kihúzott szálat is visszafűzhetjük a szőttesünkbe, nyílván már új mintát fog mutatni, ami talán majd jobban tetszik nekünk. A kötés minőségi változása, a kapcsolat közelsége teljesen át tud formálni körülöttünk mindent. Újabb vegyész példaként a kötés minőségétől függően a H₂O lehet jég molekularácsos kristályszerkezettel, víz laza hidrogénhidas kötésekkel, és vízgőz hidrogén hidas kötés nélkül, bármi elképzelhető, és csak fizikai paramétereket kellett változtatni. A kapcsolatok gyógyítása ennél mélyebb és meglehetősen több energia-befektetést igénylő folyamat, de én azt javaslom, elengedés előtt mindenképp gyógyítsuk meg a kapcsolatot és csak gyógyultan engedjük el, ha még akkor is azt akarjuk! Mára búcsúzom. Ha rosszak lesznek a kedves olvasók, legközelebb a bányászati engedélyekről fogok mesélni.

Budapest, 2019. január 29.