Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világon, még az Óperenciás tengeren és még az Üveghegyeken is túl, volt egy ács, aki úgy kitanulta a kovácsmesterséget, hogy lett belőle egy olyan varga, hogy nem volt az a szabó, aki olyan jó cipőt tudott volna csinálni, mint amilyen jó görbe fésűt ez a kádár esztergába metszett. Egyszer csinált magának egy olyan pár csizmát, hogy még furulyán se lehetett volna csifergősebb-csafargósabb nótát fújni, mint amilyen csavarkulcs lett belőle. Olyan okos ember is volt ez, hogy esztendőben egyszer ment ki a ménesre, akkor is meg tudta mondani, hogy melyik malacot melyik ökör elette. (1924, magyar gyűjtés)

Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világon, még az Óperenciás tengeren és még az Üveghegyeken is túl, volt egy bice-bóca tanár, aki úgy kitanulta a rézkovács mesterséget, hogy lett belőle egy olyan borbély, hogy nem volt az a villanyszerelő, aki olyan jó pogácsát tudott volna sütni, mint amilyen kesze-kusza vonalakat ez a piktor húzni tudott. Egyszer csinált magának egy olyan koktélt, hogy még hárfán se lehetett volna kelekótyább nótát fújni, mint amilyen macskajaj lett belőle. Olyan okos ember is volt ez, hogy esztendőben egyszer ment ki a tyúkólba, akkor is meg tudta mondani, hogy melyik kecskét melyik macska elette.

Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világon, még az Óperenciás tengeren és még az Üveghegyeken is túl, volt egy kvantumfizikus, aki úgy kitanulta a pszichológus mesterséget, hogy lett belőle egy olyan komikus, hogy nem volt az a virágkötő, aki olyan jó marharagut tudott volna főzni, mint amennyire a helytelen műveleti sorrenden ez a pipogya kretén el tudott piszmogni. Egyszer csinált magának egy olyan pár kimérát, hogy még az Univerzum sem tudott volna tisztább Shumann-rezgést közvetíteni, mint amilyen nünükeszúnyog lett belőle. Olyan okos ember is volt ez, hogy esztendőben egyszer nézett a tükörbe, akkor is meg tudta mondani, hogy melyik ráncot melyik kétely elette.

Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világon, még az Óperenciás tengeren és még az Üveghegyeken is túl, volt egy tudós, aki úgy kitanulta a lélek útjait, hogy lett belőle egy olyan tanító, hogy nem volt az a kalandor, aki olyan jól hazudott volna, mint amilyen jó kacifántosan kicsavart történeteket ez az író papírra vetett. Egyszer gondolt magának egy olyan udvarlót, hogy még Kurtág Gyuri bácsi se tudott volna kínzóbb nótát komponálni, mint amilyen szívfájdalom lett belőle. Olyan okos asszony is volt ez, hogy esztendőben egyszer jött ki a sodrából, akkor is meg tudta mondani, hogy melyik tapasztalatot melyik vágy elette.

Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világon, még az Óperenciás tengeren és még az Üveghegyeken is túl, volt egy tündér, aki úgy kitanulta a krónikás mesterséget, hogy lett belőle egy olyan fantom, hogy nem volt az a vámpír, aki olyan jó piperkőcen öltözködött volna, mint amilyen felemás cipőben ez a trampli az utcára lépett volna. Egyszer csinált magának egy olyan kontyot, hogy még a Kossuth-on is arról beszéltek a Krónikában, hogy milyen csalafinta tótágas lett belőle. Olyan okos lény is volt ez, hogy esztendőben egyszer szöszmötölt a kavicsok közt, akkor is meg tudta mondani, hogy melyik sutyerákot melyik pereputty elette.

 Budapest, 2018. december 4.