A hajnali fény átdereng az üvegablakra csapódott dér cseppjein. Hét óra, és a buszon egy teremtett lélek sincs. Mi lehet az emberekkel, miért nem mennek dolgozni, iskolába? Az utcákon se jár senki, és ez az áthatolhatatlan köd. A nyirkosság bekúszik az ember bőre alá. A Regény utcai megállónál fölszáll valaki, egy nő, derékig érő vörös hajjal, kezében hárfa. A buszvezető nem akarja felengedni, túl nagy a hangszer. A nő csak bólogat, nem szól, s beljebb jön. Kicsit olyan, mintha lebegne, odajön hozzám, s leül.

Haniel vagyok, az Őrangyalod, beszélnem kell veled! - mondja, s elővesz egy pakli kártyát. 21-ezni fogunk és megtanítalak kockázatot vállalni. Oszt és közben a következő történetet meséli el: 1921 tavaszát írunk, P. G. Voltaire hosszú hányódás után Pestre szökik. Igen, a neve ismerős és a helyszín nem különösebben kecsegtető. Mért vándorolna egy jóhírű grafikus Párizsból Magyarországra?

Szüleit nem ismeri, a francia állam és az utca neveli fel, intézeti nevelője ragasztja rá ezt a nevet, mert az író születésnapján, november 21-én született. Fiatalon már nagyon tehetséges, főleg rézkarcai csodájára járnak Versailles nemesei is. Egy területen hibázik csak élete, nem ért a nőkhöz. Aki neki tetszik, az menekül tőle, akinek kellene, az meg neki nem zsánere. Elkezd inni, képei egyre sötétebbek és egyre jobban kelendőek. Beszippantja a párizsi éjszakai világ. Egyik hajnalban teljesen meztelenül ébred az Eiffel torony lábánál, teste tiszta vér, de sebesülést nem észlel magán. Valaki más vére lehet. Ahogy a közfürdő felé indul, a buszmegállóban egy lány ballonkabátot terít rá: -Így, még csípősek a hajnalok. – mondja tört franciasággal, és rámosolyog.

Pierre abban a pillanatban tudta, hogy ő lesz élete társa. A tömeg elsodorja mellőle a lányt. Hogy fogja így megismerni? Hogy fognak így újra találkozni? Idegesen a hajába túr és önkéntelenül a ballonkabát zsebébe mélyeszti kezét. Egy tárcát talál ott, a lányé lehet. Kinyitja, az útlevél szerint Ivette Kocsis, budapesti lakos, 20 éves, hajadon. Tovább keres, egy hajtűn kívül semmi. Ahogy a fürdőben végigfolyik a meleg csapvíz a gerincén, szeme előtt végigpörög az élete, s nem áll meg a mostnál, fut tovább. Látja magát boldog férjként, apaként és nagypapaként, s végig az a lány van mellette, aki a legkínosabb órájában olyan angyalian kisegítette. Másnap az első vonattal Pest felé indul. A kínon és fájdalmain kívül nincs mit hátrahagynia.

Budapest, 2016. november 21.