Wroblewski a zuhany alatt állt. De ma valahogy nem úgy voltak a dolgok, ahogy lenni szoktak. Nem dúdolt, egyáltalán nem szólt zenemű a fejében, sőt a hangok sem mondták neki, hogy túl forró a víz, keverjen. Kéjesen engedte fájó vállára a valóban túl forró vizet. Valahogy most mégse bánta. A nünükeszúnyog-lárva elméleten gondolkodott, és sehogy nem értette: amíg lárva nem lehet tudni, hogy sima, vagy nünüke szúnyogról van-e szó. Csak amikor kikel, derül ki, melyik. Ilyen elmélet már volt a világtörténelemben, csak arra nem jött rá, mihez hasonlít. Ebben a pillanatban csengő zavarta meg, s eszébe jutott Halloween van, biztos gyerekek jöttek. Kiszállt a zuhanyfülkéből, s ahogy belebújt köntösébe, a tükörben látta, hogy már nem palástolhatja el tovább áldott állapotát.

Kattant a zár, s valóban horror jelmezekbe öltözött gyerekek kiáltották: Csokit, vagy csalunk! Zafír elővett egy tál csokoládéba mártott lárvát, s azzal kínálta a kis lurkókat. Kérdés, ha kiderül, mit kap cserébe? Tavaly kandírozott hashajtót adott, abból se volt köszönet!

Nagy sóhajjal becsukta az ajtót, de az elmélet nem hagyta nyugodni. Pláne az izgatta, hogy így van ő is a terhességgel. Amíg a baba benn van, nem lehet tudni, hogy sima, vagy speciális. Csak amikor kifejlődik, derül ki, melyik. És ahogy a dolgok állnak, hát inkább az várható, hogy az utóbbi. Sebaj, gondolta, ha sima lenne, lehet, nem is tudna mit kezdeni vele.

Ahogy a nappaliba ment, hirtelen megbotlott a köntöse zsinórján. Épp, hogy meg tudott kapaszkodni az esésből a könyvespolcban, ahonnan a Kvantummechanika kiskáté zuhant a lába elé. Huzzah! Micsoda szerencse! Hát a Schrödinger-elmélet! Arra hasonlít. Amíg nem próbáljuk ki/nem szüljük meg/nem kezdünk bele, nem tudjuk meg milyen. „Csak amikor kinyitjuk a dobozt, derül ki, hogy él-e a macska, vagy halott.” Halloween-kor pedig ez duplán érvényes!

Budapest, 2018. november 1.