„Néha jó, néha rossz, néha nem

Néha nem foglalkoztat semmi sem,

Végül minden végső helyére kerül

maradok - ott, ahol voltam - egyedül

Beborítva sugarakkal

szemben állok a Nappal”**

szia Böbe, a bejárati ajtó kibaszott templom-vonalon van már 44 éve

most jutottam el a feng shuiban eddig, így kurvára aktiválhatom az irányokat, ez mindent felülír – se pénz, se szerelem

és valóban úgy is élek, mint egy monk

a qéletebe

de most kicseleztem

van rá gyógymód

The Temple Line Cure

én csak a The Cure-t ismertem eddig…

kicsit összeszedtem magam, és befésülöm a feng shui jegyzeteimet egy füzetbe, hogy ne háromban legyen, és majd innen folytatom, és efölött az édes mondat felett elmentem: „the temple line overrules all your activations”*

tökön szúrom magam, de most komolyan

Hol kellene lennie a bejárati ajtónak? Mert OK szerelem az már van, na de pénz...És hát ugye eddig szerelem se

nem szabad fokra pontosan északon, keleten, délen, vagy nyugaton lenni

pontos fokra: 0°, 90°, 180°, 270°

úgy írj, hogy novellában vagyunk

Na, erre Böbe már nem válaszol, szóval nem publikusak az információk. Mindenesetre feltettem az ajtó fölé a kért Yi Csing hexagrammok közül a megfelelőt, akármi történik, ezután azt már az Univerzum küldi. Az a dühítő, hogy ezt se a keleti, se a nyugati feng shui nem tanítja, csak a Marie. Azt tudnám, mért.

FELHÚZOM A ZOKNIM ÉS KEVEREM A VÉRT****

közben befejeztem a novellát

Mázli

szóval írhatsz, a többit nem adom ki, mindjárt felrakom, szerintem jó lett

Szóval sehol se jó?

a négy fő irányban nem, észak-keleten például lehet

igazából csak a pontos fokon nem lehet, 95°-on már lehet, több fokon lehet, mint nem

Na mondjuk, ha tudnám, hogy ez az ajtó, ami itt van, merre nyílik?

na várjál, ez még edukatív, beleírhatom? iránytű megmondja, kellékest kérdezd meg, lesz neki olyan

Álnévvel.

jó, mi legyen az álnév? már én is eleve álnév alatt írom a novellát, semmi nem indokolja, hogy a szereplőknek ne legyen random álneve (kettős tagadás, az angol fordító imádni fog, ha odáig jutok), nem hiszem, hogy ez bárkit összezavarna, baromi intelligens olvasóim vannak, már csak hatan, de stabilan

Hmmm, valami frappáns kéne

Itt a kapcsolat végleg megszakadt, szóval az álnevet nekem kell kitalálni.

FEKETE ERDEI KANÁSSZAL HÁLNI****

szerintem ez még mindig nem novella, de ilyen naplóbejegyzészerű kipöfögésnek elmegy a blogra, amit már csak 6-an, azaz hatan olvasnak, mindannyian temple line front door mögött laknak valószínű

„Én szállok az idővel és a széllel szembe talán

Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…

Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám

Nem büntethet az ég, ha így állok eléd

Lelkemben bűntelenül

Mert hiányzol...”***

*Diamond Feng Shui @ Midvalley

**Vad Fruttik – Szemben a Nappal

***Demjén Ferenc – Hiányzol

****HATÓERŐK

Budapest, 2025. szeptember 24.

péntek

Csak meg ne sértsem, de az az érzésem, hogy Grecsó Krisztián jobb stand-up-os, mint író. Persze ez nem igaz, csak az Egy életem* nagyon jól össze van rakva, minden poén ül, jó a stílusa. Zsuzsi barátnőm annyira lelkes lett, hogy most olvasni akarja a könyveit, ő eddig nem ismerte. Azt szokták mondani, hogy a színházi előadásoknak van egy behatárolt ideje, ameddig beszélni fognak róla, nem úgy mint a filmekről, amiket percenként előhoznak referenciaként. Azért azt hiszem, erről lesz még szó. Zsu mindenképp fogja emlegetni, hiszen emiatt kezd el olvasni egy új írót. Már neki új. Krisztián akkor lett híres, amikor beperelte egy egész falu, meg talán most. Engem, hír nélküli írónőként az érdekelne, hogy „kivel kell ahhoz lefeküdni, hogy kiadják a műveimet?” Már, ha az íróközösség is úgy működik Magyarországon, mint a tudományos. És akkor még finom, mélyenszántó és cizellált voltam. Írhattam volna sikkasztásról, biofegyvergyártásról és tudományos maffiáról. De mindenkit megkímélek. Ma még aludni is akar az a 16 olvasó, aki követ.

szombat

Békésen ülök a 202-esen, olvasom a Végső valóságot.** Könnyen ráhúz az olvasói élményre, teresen érzem mostanában a valóságot, lehet, hogy pont ilyen a végső. Béla** is valami ilyesmikről írogat, vagy csak én fordítom így. Egy kedves nő átül mellém:

- Nem szeretek menetiránynak háttal ülni – mondja.

- Semmi gond, van itt hely.

A Bányató utcai megállóból már áll ki a busz, mikor egy néni integetve szalad utána. A sofőr jófej, kinyitja a második ajtót, az még a megállót ér, de a néni csak a front door entrance szabályt akarja követni.

- Menjen már hátra, hát kinyitottam! - mondja a sofőr, türelmetlen is, lámpánál állunk. Néni csak az első ajtón próbálkozik, végül a sofőr csak kinyitja elöl is:

- Hát mért nem megy hátra, mamikám, kinyitottam?!

- Jaj, ne haragudjon! Tudtam, hogy meg fog várni.

- Biztos, hogy jó buszra száll? Mi 3 perc késésben vagyunk.

- Igen- Igen. Kérem, ne haragudjon!

Aztán beljebb jön és megáll nálunk, és ventillál, ahogy azt kisebb-nagyobb traumáknál szokás:

- Hát én ezt megéreztem, hogy meg fog várni a busz. Reggel, amikor fésülködtem, kiesett a fülbevalóm az ablakon keresztül le a kertbe. Lementem utána, és megtaláltam. És akkor tudtam, hogy a busz is meg fog várni.

- Biztos jó buszra szállt? - kérdezzük egyszerre a mellém átült nővel - hova tetszik menni?

- A Kökire.

- Akkor jó - már lassan kiesünk az ülésből, úgy röhögünk.

- Micsoda forma! Vigyázzon, blogot írok! - mondom.

- Lesz egy kis inspiráció - mondja a mellettem ülő nő. Röhögünk tovább, azon lamentálva, hogy a néni milyen aranyosan megbékítette a sofőrt, aki egyébként sem haragudott komolyan, csak egyszerre kellett a forgalmat figyelnie, meg a nénit valahogy szabályosan felengedni a járműre. Nekem a néniről szupernagyi jut eszembe. Olyan karakter, csak a skót-kockás sapek és gördeszka hiányzik a felszereléséből, de energikus, sovány, éles eszű és remekül kommunikál. Oroszlánszelídítőnek elmehetne, vagy kígyóbűvölőnek inkább, olyan szép hangsúllyal megvarázsolta a sofőrt, hogy ne haragudjon rá.

A nárcisztikus anyám tanulhatna tőle, kár, hogy ezt nem látja. És még nagyobb kár, hogy amit most írok, meg nem fogja olvasni, mert szerinte attól, hogy a Magyar Íróképző oklevelet ad, még nem vagyok író. Mondjuk bizonyos fokig igaza van, képesítést nem adnak. De hangsúlyokat tanulhatna a nénitől, és nem kell ilyeneket mondani, pláne, úgy hogy nem olvassa az írásaimat. És amúgy is más irodalmat olvasunk, van közös metszet, de például spirituális irodalmat ő nem igazán olvas, angolul meg pláne semmit, míg én bőven. Aki írni tud, az író. Kérdés, hogy mekkora a felvevő közönsége. Egyébként én meg nyugodtan visszavághattam volna, hogy ő meg már fizikailag nem tud írni, szifilitikus*** kézremegése van. Szerintem egyszerűen féltékeny, hogy nekem nincs ilyen problémám, azért mondogatja, hogy tehetségtelen vagyok.

Később, délután megyek unokaöcsém szülinapi partijára. A Bulyovszky- Ferihegyi sarkán egy kocsiból rámköszönnek – Szia. Nem valami bizalomkeltő alak, össze is húzza magát, mintha nem akarná, hogy lássam.

- Ismerjük egymást? - húzom fel a szemöldököm, s csak a szemem sarkából nézem meg. De mivel összehúzta magát, úgyse látnám. Na, ilyen is régen volt, hogy kiköszöngetnek utánam a kocsikból. Utoljára talán, amikor a lakótelepre felhúzták az ötödik emeletet, több mint 20 éve, Judit nővérem még itthon lakott, és az ács munkások utánunk kiabáltak: - Sziasztok, Ivanicskiscicák! Nagyon intelligensen leolvasták a vezetéknevünket a névtábláról, mi biztos nem mutatkoztunk be nekik. Na, azt hittem, ezek az idők már elmúltak, de lám még mindig kiköszöngetnek az emberre, akár mozgó járműből. Mondjuk így valóban kicsi a rizikó. Körömcipőben voltam, csak nem fogok utánaszaladni és kirángatni az ülésről: „ha akarsz valamit, öregem, szálljál ki és szemtől-szembe mondjad!”

Amikor semmit kapsz csak attól, akinek adni kellene, akkor hirtelen megnyílik egy láthatatlan ajtó, és olyanoktól kapsz igazi, mindennapi, felszabadult meglepetéseket, amiket mindenkinek kellene látni. Ezek a morzsák életmentőek, kapaszkodók vissza az ÉLETbe, ahonnan megmagyarázhatatlan okokból kizuhantunk. Egyre több morzsa, egyre több erő. A morzsák vezetnek valamerre. Mint a mesében, ahol a galambok felcsipegetik a hazavezető utat mutató morzsákat. Úgy tűnik ebben a történetben én lettem a galamb. Tubica. Ivanicskiscica.

Az ácsok sosem tévednek. Egyesek a tengeren száraz lábbal át tudnak kelni. Mások egyszerűen csak tetőket szerkesztenek.

A PÉKEK ÉLESZTŐVEL KELESZTENEK****

„Nyomtalanul száll el a szó,

Keresem a választ,

Amíg az a rossz, ami jó,

hol az, aki választ?

Hol az aki mond valamit,

mond valamit?

Repülj, ne várj!

Repülj, ne várj!

Gyere hát, siess,

hamarosan véget ér az éj!

Repülj, ne várj!

Repülj, ne várj!

Gyere hát, velem oda,

hol a csillag földet ér.”*****

*Grecsó Krisztián - Egy életem (önéletrajzi stand-up)

**Balogh Béla - Végső valóság

***Homeopátiás miazmák közül az egyik, nem a valós betegség

****HATÓERŐ

*****Gombóc – Ne várj!

Budapest, 2025. szeptember 22.

„...halála után az ember a legegyszerűbb dolgokra is képtelen”*

...például egy novella megírására is 

Égre-földre keresem Bélát.

Már úgy értem a Béla című komédiát, melynek valószínű az első felvonását írtam csak meg, és még nincs begépelve. Terv szerint azzal akartam berobbanni a magyar kultúrába, mert a blogbejegyzéseket a kutya se olvassa (szám szerint 16 stabil olvasó), és az úgynevezett nagy írók azzal jönnek, hogy novellákat kell írni. Én nem tudok novellát írni, és legyen mindenki nagyon erős, elképzelhető, hogy nem is akarok megtanulni. Mi lesz, ha a novella fortélyait megtanulom, és azon is az a mögöttem minden hidatfelégető minta van, mint a párkapcsolatokon? A karcolatok-tárcák jönnek maguktól. Hogy ki írja őket? Nehéz megmondani. Néha én, néha Örkény szelleme, akit egy osztálykiránduláson megidéztünk és nem küldtünk vissza. Az igazi írás: csatornázás, csak elég tiszta csatornának kell lenni, és átfolyik rajtunk a mű. Ezt a trükköt többen használják. Persze az is előfordul, hogy ötletek lopása. Mindegy, hogy milyen hazugságra építed az életed, ha az, összedől. Vagy ha nem a tied, az Univerzum egy pillanat alatt elveszi tőled, és ott állsz, mint féléve Évával a Móricz-on az elhagyott Ellopott gyermekkor** kétségbeesett keresésekor.

Amikor megvettem a porcelán teakiöntőt az új életembe, már tudtam, hogy nem ott és azokkal lesz új életem, ahol és akikkel terveztem. Mert nálam sosem olyan egyszerűek a dolgok, mint másoknál. Sosem szabad előre vásárolni, ezt most megtanultam. Ha előre megveszel dolgokat az odaköt ahhoz az élethez, ami nem is biztos, hogy a tied. Egy jelzés az Univerzumnak. Persze ez így nem mindig igaz. Nagyon gyakran korábban vásárolt és nem használt tárgyak mégis hamar gazdára találnak, és mások életét lökik valami új irányba. Nekem most a passzív-agresszív kommunikációba lépni az amúgy is toxikus környezetből nem lett volna megoldás. Megint újratervezés van. De most hagyom az Univerzumot, hogy segítsen. Nem fontos az az állandó akarás, és a nem akarás sem. Majd ha a novella meg akar íródni, átfolyik rajtam. Mint ahogy az élet is. Lélekfrakciók hasadnak le, s találnak vissza, hogy a megfelelő időben, megfelelő helyen megtalálják szerepüket, s olyan történetet hozzanak le, amilyen még nem volt, és csak egy regényben lehet róla olvasni, vagy filmen látni.

A boldogtalan embereket és szokásaikat elhagyva új kör van születőben. Egy másik élet, más szereplőkkel, más helyszíneken, más éghajlaton, más feladatokkal.

lélekkorrekció-unlearn-relearn-rátanulás-kattan a vágány, s máris másik sínen vagyunk-a depresszió, mint titkos szerető elköszön

FELVESZ A HAJÓ ÉS VÍZÖZÖN***

Visszaadom a szerepem, újra Rita vagyok.****

AKI A BÁTYÁM CIPŐJÉBEN RAGYOG***

„Nézd!

Jövőt mutat tenyerem

Lásd!

Rövid lesz a szerelem

Mindenki alszik, pihen ha fáradt

Süket a város, meghalt az utcazaj

Rossz ízű könnyek marják a torkomat

Valakit szemben ugyanígy fojtogat

Szinte ugyanaz

Nézz fel hozzám egyik nap!

Hogy elvidd a csókjaidat

Tavaszi illatodat, ágyamból árnyaidat

Másképpen cseng a neved

Jó volna hinni neked

Nem kérem, vidd a kezed!

Szedd össze mindenedet!”*****

*Háy János: Boldog boldogtalan

**Bibók Bea: Ellopott gyermekkor

***HATÓERŐK

****Hellinger -féle Családállítás során a képviselet (szerep) visszaadásakor használt mondat.

*****Gombóc-Bery Ari: Mindenki alszik

Budapest, 2025. szeptember 1.

Ülök a metrón és azt veszem észre, hogy ugyanaz az apa és fia ül velem szemben, mint két órával ezelőtt idefele. Ők is néznek, de mindhárman úgy teszünk, mintha ez természetes lenne. Ráadásul egy másik metróvolal, idefele a 4-esen, most a 2-esen. Kicsit olyan, mintha a sors mindenáron azt akarná, hogy találkozzunk. Aztán az Őrsön mindenki kiszáll, és nem foglalkozunk tovább a sorssal. Ráadásul nem erre szoktam visszafele jönni, hanem vonattal megyek Keresztúrra, de most elment az orrom előtt, és nem vártam meg a következőt. Szóval most nekem nem is itt kellene ülni. Ha idejében a Keletibe érek, sose látjuk egymást újra. Néha ennyi kell csak a sorsnak. Egy lekésett vonat. És minden visszazökken a helyére. Azt várom, hogy a sors visszasodorja az életembe azt, amit elvesztettem. És ez úgy tűnik, akár két óra alatt megtörténhet. Csak a megfelelő véletleneknek kell összejátszania.

Azt mondják, ha már összeesküvéstől tartasz, tarts attól, hogy az Univerzum összeesküdött ellened, hogy boldog legyél. Vannak dolgok, amiknek a helyére kell kerülni, hogy bizonyos dolgok megtörténhessenek. S ezek a dolgok lehetnek ilyen aprók, hogy lekésel egy vonatot, vagy nem mész el egy találkozóra, vagy épp hogy elmész, vagy máshova mész családállításra, mint eddig. És akkor az Univezrum megrázza magát, és a lábad elé ejti, amit neked tartogatott. De sem előbb, sem később, mint kellene. Lehet, hogy ez most nagyon New Age szagú, de az életben a véletleneken múlhatnak dolgok. Felfedezések fogantak a lustaság és a véletlen égisze alatt. Sorsok mért ne foganhatnának?

Kimegy az ember a Világba azzal a szándékkal, hogy szeressen és szeressék. És mi történik legtöbbször? Csak bántjuk egymást. Mégnagyobb sebet ejtünk egymáson. Elküldjük azt, akihez foggal-körömmel kellene ragaszkodni, és foggal-körömmel ragaszkodunk, amikor el kéne engedni. Mi sem tudjuk mit akarunk, és ő sem. Csak azt, hogy egymást. S mégsem megy. Pedig szeretni egyszerű. A szeretetlenség fáj. Szétszakít kívül, s belül.

A HALFEJŰ OROSZLÁN REPÜL*

*HATÓERŐ

kép: Mr. Nobody - Jaco Van Dormael, 2009.

Budapest, 2025. augusztus 15.

Történhetett volna nagyobb baj is...

szerencsére csak egy tányér tört szilánkokra, hogy figyelmeztessen, ha már az érzéseimre, angyalokra, segítőkre nem hallgatok, és kényszerítenék valamit, ami, ahogy magamnak is bevallom csalószagú. Ha azt a sugallatot hallod, hogy túl szép, hogy igaz legyen, akkor az úgy is van, tehát nem igaz, és valami sokmenetes kampó kapaszkodott beléd. Talán a tavalyi csalókavalkád valamire mégis megtanított. Még egyet feldobott a karma, hogy tesztelje, megtanultam-e a leckét és továbbengedhet-e a tiszta életbe. Persze idén is megvolt már egy szélhámos, aki hiába volt a barátnőm barátnője és most ez is. Szóval ki tudja, hogy ismerősben is mennyire lehet megbízni, vagy őneki mik a tapasztalatai, felé melyik arcát mutatja. Akár száz generáció is nyomódhat ránk. Azoknak az átka, kínja, rossz döntései, hazugságai, félelmei, beteg mintái, előítéletei. És lehet, hogy ezt a káoszt egy mosogatás közben kézből kicsúszott tányér rakja helyre. Szól, hogy figyelj! Ábrándozol! Kiesel a valósból!

Fordított sorrendben volt…

először vettem be a bélnozódát, és aztán kezdtem el megküzdeni a fantommal. Persze mindkettővel egyszerre kínlódik az ember. Bach szerint a bélmikrobiom összetétele összefüggésben van az ember működőképességével és akár egyes személyiségjegyeit is befolyásolja. Állítólag azoknak, akik csak 8 napig mantráznak, megváltozik a bélmikroflórája, és bármilyen távol legyenek egymástól, bármit egyenek, egymáséra fog hasonlítani. Az is elképzelhető, hogy egymáshoz közel rezgeti őket a mantra ereje, vagy a bélmikroflóra mondja nekik, hogy menjenek ugyanarra a helyre, ahol találkozhatnak. Ott, ahol előző életben elváltak. Folytathatják, ha akarják.

Vagy mégis jó a sorrend…

és a transzgenerációs fantom bélflórája öröklődik? Talán mindegy is. De azt, hogy mivel táplálkozunk testileg, szellemileg és lelkileg, mindig van választásunk megváltoztatni. Ha más nem, mantrázni teljesen ingyen, önállóan lehet. 

KENYERET DAGASZT ÉS KACSINT A NAPKELET***

*Ábrahám Miklós - Megjegyzések a fantomról: a fantom tulajdonképpen az az „átok”, ami a családrendszerben bárhol felütheti a fejét, ha egy ős nem akarja felvállalni a sorsát, azt továbbörökíti valamely utódjának.

**Dr. Edward Bach által kifejlesztett és alkalmazott a bél mikroflóráját érintő homeopátiás kezelés, munkásságát Dr. John Paterson folytatta: mélyen és sokáig tartó hatású szerek, melyek megfelelő alkalmazásakor számos indulat, elnyomott érzelem tud kibontódni és kitisztulni a szervezetből, melyek hatására jelentős és tartós életminőség javulás érhető el. Krónikus betegségek kezelésekor, alkati kezelés alatt használatosak, traumaszernek is adható.

***HATÓERŐ 

kép: Three billboards outside Ebbing (Három plakát Ebbing határában) - Martin McDonagh, 2017

Budapest, 2025. augusztus 5.

a harmadik 10 milliószoros nap után azonnal

Szombat

A családállítás napja. Persze még 21 napig nem lehet róla beszélni, szóval nem azt mondom el, hogy mi volt, hanem hogy milyen. Féltem tőle. Egyrészt nem gondoltam, hogy egy olyan napot, ahol 9-10 állítás van, végig tudok csinálni, de kifejezetten felszabadító volt, egyáltalán nem nehéz, vagy fárasztó. Másrészt megtudtam, hogy a mezőnek* védő hatása van. Egyébként mintha ezt már valahonnan tudtam volna. És még valami, jó lenne tudni, hogy ezzel a kilenc emberrel 21 nap alatt, után mi történik. Annyit elmondhatok a nemvéletlenek csomagból, hogy immunbiológusként valaki immunrendszerét játszottam, és nem voltam nevesítve, menet közben jöttünk rá, hogy ki-mi vagyok. A mag el van vetve, öntözzük, hagyjuk csírázni. A CSODA feliratú kavicsot mindenesetre elhoztam.

Vasárnap

Veszem ki a mécset a mécsestartóból, hogy meggyújtsam, teljesen sima, nincs kanóca. Óriásit röhögünk visszatérő szereplőnkkel, Biankával. Kérdi, te hol veszel ilyen mécseseket? Én meg nézek és arra gondolok, hogy 12-13 éve gyújtok napi rendszerességgel mécset és még ilyenre precedens nem volt. Belehelyezem az oltárba és ráhelyezem a CSODA feliratú kavicsot. 

Szerencsére Bianka a bamba barátjával szakított. Kicsit kellemetlen volt, mert nekem azonnal átjött, hogy nem hozzá való, de hogy mond meg egy ilyet valaki a barátnőjének, szóval kussoltam és vártam. Lehet, legközelebb azonnal mondani kell, mert így a bizalmi viszony szétzilálódhat. Mint kiderült, ráprojektálta a saját személyiségét és azt hitte, hogy ő ilyen, pedig ő semmilyen volt. A kezelés végén kihúzta a VARÁZSLAT feliratú angyalkártyát.

Hétfő

Mióta figyelem, a 10 milliószoros napok teliholdra esnek, direkt teliholdra mozgatják Buddha cselekedeteinek évfordulóit. Minden évben ugyanazok az események más napon vannak emiatt. Ennek ellenére a mai nem teliholdkor van. Össze is zavarodtam, hogy most én nem tudom jól, vagy nem ma van, vagy mi van? A CSODA és a VARÁZSLAT már a tibeti ünnepeket is befolyásolja. Ha valaki esetleg tudja a magyarázatot, ne fogja magát vissza, írja meg nekem! SZATÓCSBOLT ÉS KELMEFESTÉS A HEGYEN.**

Takargathatjuk a múltat, játszhatunk bújócskát a SORS-sal, kergethetjük a KARMA árnyékát (azt akartam írni farkát, de tinédzser olvasók körében az kétértelmű), szidhatjuk a szülőket, a politikai pártokat, a párunkat, a Teremtőt, a betegségeket (nem mintha nem magunknak teremtenénk meg), a végén csak az a legjobb, ha felvállaljuk az önrészünket az eseményekből és meggyógyulunk. Mindenkit úgysem lehet megmenteni, az ember saját családját meg pláne nem. Egyedül semmiképp.

* Bert Hellinger féle családállítás során valójában a családrendszer tudattalanja képződik le, egy speciális energetikai mező tár fel olyan mintázatokat, amelyek megvannak a család rendszerében.

**HATÓERŐ

Köszönettel L.T.-nek

kép: growing-up

Budapest, 2025. július 30.

azonnal a nyári napéjegyelőség után

Úgy tűnik minden visszatér a helyére. 22-én voltam egy transzgenerációs hatásokról szóló tanfolyamon, és most nem tudom, hogy a téma miatt, vagy megnyíltak valamilyen titkos kapuk a másik oldalon, még aznap este visszatöltődött az a lélek, vagy lélekrész, és nem is tudom, hogy az-e, ami tavaly májusban egy rosszul sikerült vérvétel miatt távozott. És most próbálok végre normálisan inkarnálódni. Ami eddig 48 év alatt nem sikerült, talán most van rá esély.

Mindig két dimenzió közt éltem, mint közvetítő, s gyakran nem értettem, hogy az emberek mért csinálnak dolgokat az anyagi dimenzióban, amikor a szellemiben az nem helyes. Persze el lehetne lamentálni azon is, hogy mi helyes, s helytelen.

Na most az is egy jó kérdés, hogy mit csinált a lélek, vagy lélekrész egy évig testen kívül. Nagyon remélem, hogy lélekkorrekciót és nem kell a szélrózsa minden irányába továbbgyógyítani, vagy legalább könnyebb lesz.

Beleállni az ember sorsába nem egyszerű, de lehet, hogy az egyetlen megoldás, ha felvállaljuk a múltat. Az nem mi vagyunk. Hogy hibáztunk, csak annak köszönhető, hogy próbálkoztunk. Igazi hibák nincsenek, csak tapasztalatok. S amit rosszul csináltuk, még nem tudtuk, hogy rossz. A változás lehet azonnali, kumulatív és retroaktív. A nyár előttünk van, és már el is kezdte kiégetni belőlünk a selejtet.

Szellemi iskolák ilyeneket nem tanítanak. Legalább is én még nem olvastam-hallottam olyat, hogy lélek ki-be jár a testen, kivéve talán a megszállást. De ez a lélek hozzám tartozott. Azt hiszem. Egyelőre most gyógyítja a test fájdalmait, nagyon remélem, hogy a lélek sérüléseit is begyógyítja és ha már ott szedtem össze, a transzgenerációs hatásokat is. És visszagombolyítjuk az Életünk fonalát. Kicsit úgy éreztem magam, mint a lány, aki beleejtette az orsóját a kútba. Utána kellett mennem, s most, hogy újra a felszínre jövök, kiderül mi változott.

SZAVAKBÓL HÍMZETT TÁRSAT HOZOTT*

*HATÓERŐ

kép: Alberobello (Puglia, Olaszország)

Budapest, 2025. június 26.

Taposunk bele a végtelenbe.

Egymás szájából a fogakat ki,

a tüdőből az utolsó levegőt.

Könnyeket, melyekre senki nem kíváncsi.

Fájdalmat, mely lassan múlik.

Fantomok vagyunk.

Szokványosak.

Egy másik dimenzió foglyai.

Hogy, s mért itt és ekkor ragadtunk a pókhálóba, senki sem tudja.

Cibáljuk ki lábunkat.

Menekülnénk.

De ragad.

S egy harmatcsepp oldja csak fel enyvét annak a valóságnak,

ami feszít belülről, de kívülre vetítjük.

Sehogyse jó, de mégis csináljuk valahogy.

Kanyarodik lassan a Karma.

És olyan történik, mely még sohase.

Visszafordul.

S szól a Teremtőnek, hogy rakjon rendet.

Szavak, melyek eddig hallgattak belibbennek a színre.

S lesz színész is, ki elmondja őket.

S közönség, ki meghallgatja.

Értelem, mely befogadja.

És akkor újraíródik a Krónika.**

Mindenki Krónikája.

Van újra levegő.

Van újra víz.

Van kacaj, mely oly régen volt.

Talpunk alatt táncolni való föld, melybe répát vetnek.

Az emberek újra szeretnek.

S úgy, ahogy Ő akarta.

Nagy szívvel, hevesen, sokáig és jól.

Elég jól.***

Fáj, hogy még mindig kételkedsz.

Szeress te is.

Hajnalodik.

A Telihold után azonnal.

Hol kard volt, kalász nő.

Hol feszület, szalagfüggöny, törött szilánkokban tükör, s urna,

ott bekacsint a hajnali Nap.

Felnyitja szemed.

S Te újra látsz.

De most már úgy, ahogy először kellett volna.

Vagy ahogy utoljára kell majd.

Szerelem van, volt, s lesz mindörökre.

Szokj hozzá!

T.B.-nek

*Alekszandr Szergejevics Puskin - Tatjána levele Anyeginhez

**Akasha Krónika

***Donald Winnicott – Elég jó anya

Budapest, 2025. május 13.

Újhold és óraátállítás után azonnal

Néhányan körülöttem tudják, hogy emberkísérleteket folytatok. No, nem kell megijedni, magamon. Régóta csinálom, talán tinédzser-korom óta fél-tudatosan, s mostanra talán mondhatom, hogy tudatosan. Hosszú ideje homeopátiásan kezelem magam, kis segítséggel. Jó, ha van valaki tapasztaltabb, de nagyon gyakran beletalálok önmagam is, csak akkor nem, ha annyira nagy a baj, hogy az érzelmi agy elborul és semmilyen racionális ötlet nem jut eszébe, de egyesek szerint még a legméllyebb ponton is jó döntéseket hozok, nem beszélve arról, hogy leggyakrabban a leges- legjobb döntés, ha elengedünk mindent, lesüllyedünk a legaljára, megengedjük magunknak azokat az érzéseket, amiktől olyannyira féltünk, megtapasztaljuk, mit jelent elveszíteni valakit, vagy valamit, s milyen nélküle, s ha így is fel tudjuk magunkat újra építeni, akkor újjászülethetünk.

Szeptember óta a táplálkozással kapcsolatban végzek kísérleteket, kezdtem az időszakos böjttel, amit korábban már megpróbáltam, de háttérinformáció hiányában félbehagytam, majd másodszori próbálkozásra már coach-csal szinte élveztem. Csak a vérszegénység miatt kifejlődött menopauzás tünetek tudtak eltántorítani tőle, s a vérszegénység sem a böjt miatt lett, félreértés ne essék. Világéletemben vérszegény voltam, s nemrég megtudtam, hogy a nyers magvak –amiket olyannyira szeretek- kivonják a vasat a szervezetből. Azóta pirítom őket. Így az E-vitamin sajnos odavész, de majd erre is kitalálok valamit. Azóta a menopauzából sikerült a háziorvosommal visszavezetnünk magamat pre-menopauzába. Amikor az ember örül, hogy megszabadult a hő-től. Még jó, hogy mindez a 40 fokos melegek előtt lezajlódott, így se volt egy leányálom, de ha belül- s kívül is 40 fok lett volna, azzal már nem tudom, mit kezdek. Ráadásul ilyenkor olyan hormonfeborulás van, hogy az csak na. Nem csoda, hogy a nők kikelnek magukból, vagy befordulnak...bármelyiket megértem.

De nem erről akarok írni. Hanem a tejről és tejtermékekről. Engem sokáig nem lehetett eltántorítani tőlük. Egyszer talán valami kínai rizskúrában tilos volt, de mivel nem magyarázták meg, miért, gyorsan visszaszoktam. S engem az olyan propaganda-szagú magyarázatok; hogy az a tej a borjúé és arra van, hogy egy év alatt 500 kilóssá nevelje, s lám, hogy néz ki a társadalom, aki azt eszi; nem fogtak soha vissza. Az már jobban megfog, hogy ugyan azt hirdetik, hogy kálcium van benne, s proteinek, de ezek az ember emésztőrendszerének nem hozzáférhetőek, sőt a tej a vér pH-ját savassá teszi. Ez nagy baj, mert tudjuk, hogy a szervezet homeosztázist akar elérni, s ha savas a vér pH-ja, akkor a csontból fog kálciumot kivonni, hogy kálcium-bikarbonátot képezzen, ami visszalúgosítja. Szóval a tej, ami bővelkedik kálciumban, végül is elvonja a szervezetből a kálciumot*. Valószínű ezért van, hogy az osteoporózisos betegeknek hiába állítják be a D-vitamin szintjét, kálcium-beépülés mégsincs. Ameddig savas a vér pH-ja, addig nem is lesz. Ezenfelül a tejelőmarhákat, hogy több tejet adjanak bovine growth hormonnal kezelik, ami emberben az Insulin-growth factor 1 szintjét emeli, s a magas IGF-1 szint számos rákféléhez köthető.** Na ezek már nyomósnak mondható érvek arra, hogy megfigyeléseket végezzek, mi történik tejtermékek nélkül. Főleg a cserpes-rudi fog hiányozni, de a cukorról már egy hete lemondtam, szóval, mindegy. Challenge accepted! Dairy OUT. For the time being…

A bejegyzésben írtak nem orvosi, vagy életmód tanácsok! Kérje tapasztalt szakember tanácsát!

*Wildfit@Mindwalley

**Debunking The Milk Myth: Why Milk Is Bad For You And Your Bones

Budapest, 2025. március 31.

•  „Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet,
• az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett,
• akármilyen nyelven értenek a szentek,
• valahogy a végén majdcsak eltemetnek”* 

Még véletlenül sem próbálom meg vegyíteni a kelta-keresztény kultúrát a kínaival, ha esetleg mégis sikerül, megjutalmazom magam egy fánkkal az IKEÁ-ból. Ez a svéd csavar. 

Felszakadnak a múlt emlékei, szivárog be a jelenbe a múlt és meglepő módon a jövő is. Megszűnt az idő linearitása, csak egy illúzió, egy képlékeny konstrukció. Összeomlanak azok az idősíkok, amelyek a múltbeli hibás énhez kötődnek, és épülnek újak, amik az újhoz.** Ami hibátlan? Vagy máshogy hibás? Arra figyelni kell, hogy ez az új is folyamatosan változik. Az időhöz-térhez való viszonyát érdemes frissíteni. Ne az applikációkat frissítsük a telón, hanem magunkat. A természet meg fogja mondani, hogy hogyan. Semmiképp Elon Musk. Aki szintén a természet része. 

Bármerre megyek, ugyanoda jutok, de most ez valahogy nem zavar és teresebb a város, több benne a lehetőség. Apránként valódi emberekkel is találkozom, bár azt mondják, nyakunkon a mesterséges szuper-intelligencia, már nem is csak snassz intelligencia. Szuper. Na ez szuper. Mindig is utáltam ezt az angol szót. Azok használják, akik nem tudnak elég jelzőt, nem elég szofisztikáltak, vagy egyszerűen lusták árnyalni a mondanivalójukat. No, de nem erről akarok írni, hanem hogy valódi emberek, valódi életekkel találkoznak. Más-más küzdelmekkel, kihívásokkal, ízléssel, de mégis valahogy egybeszőtt minket az Élet fonala. Ha kitépsz egy fonalat, megteheted, de az energia nem veszik el, nem tűnik el. Találkozol vele máshol, megkapod máshogy, de most már úgy, hogy fájjon, vagy lehet, hogy már észre sem veszed, deszenzitizálódsz. Ha dolgozol rajta és transzformálod, áldásként jön vissza. Az energia nem veszik el, de átalakítható. Érdemes valami konstruktívba alakítani. Már az is jó, hogy nem rosszabb, hanem napról-napra egy kicsit mindig jobb és jobb.*** 

A fa kígyóban az elhasznált bőrtől kell megszabadulni. Sokáig viseltük, belefagytunk helyzetekbe, ismételtünk történeteket. Megtanultuk, levethetjük. Írhatunk más történeteket. Nem kell a szenvedésnek a központban lenni, a Teremtő nem azért hozott minket létre, hogy megkínozzon. Lehet szeretetből működni, élni, írni. Meglátjuk sikerül-e. Biztos, ami biztos idén én kígyótojást festek Húsvétkor. Kígyóharapást szőrivel.

By the way, még jó, hogy nemrég bevettem a Lachesis-t, most jól jön a rezgése.

FARSANG TAKARÓ, EZ ITT APÁM FEJTÉSE**** 

*Zorán – Kóló

**Regan Hyllier @ Mindvaley

*** Émile Coué alapgondolata

****HATÓERŐ

kép: A fehér kígyó, mafab.hu

Budapest, 2025. február 10.