"Tévedsz, nem törött, csak máshogy van felépítve. Csak tudja hogyan kell fenntartások nélkül szeretni, és a kísértéseknek nem adja be a derekát. De a szíve, a szíve eltörött. Többször, mint ahogy az arca megmutatná, hogy mennyire hiányzol neki és milyen régen. Sokkal régebben, mint képzeled, sokkal régebben, mint az emberi képzelet, sokkal régebben, mint ő gondolná. Nem erre a világra épült a többszörös választásokkal. Ahol bárkit egy szempillantás alatt le lehet cserélni. Nem ad túl nagy figyelmet a manipulatív hangoknak és véleményeknek. Elég manipuláció volt az életében. Mert ő tudja hogyan lehet kétségtelenül választani és igent mondani, még arra is, amire más már rég nemet mondott. Te is. Néha veszít. Sajnos. Alkalmanként. De még ezzel is kiegyezik. És remélem, hogy továbbra is megszereti az embereket kapásból és egy villámcsapásra, ahogy eddig. És kérlek, kérlek ne hívd őt megszállottnak csak azért, mert tudja hogyan kell téged szeretni, de nem tudja szeretni a többieket. Minden egyes esetben, amikor gúnyosan töröttnek hívod, az igazság az, hogy túl jó hozzád képest. Nem egy súlycsoportban szerepeltek. Kérlek ne hívd töröttnek.”*

Amikor elvesztem még nem tudtam, hogy merre fogok kijönni az útvesztőből, és ez most sem teljesen kikövezett út. Azonkívül, hogy Rafael felajánlotta, lakhatok nála, ha lesz valami, ingyen, ha nem havi 50 ezer és a kaján osztozunk. Máshol egy menet 100 ezer. És hogy jött ez az opció egyáltalán szóba? Mi vagyok én, egy darab hús? Mondjuk itt többen mondják, hogy a test van előbb. Főleg a háziorvos mond ilyeneket. És persze, amikor helyre kell állítani az egészséget a vízben oldott sóknak, vitaminoknak rendbe kell lenni, mert az kihúzza a lelket a gödörből. Egy ideig. Egyébként a lélek előbb volt és a lélek tartja a testet. A lelkednek van egy teste, s nem fordítva, hogy a test lelke. Az én lelkem. Ez nem helyes. A lelkem énje.

Vissza Rafaelhez. Természetesen így egyik opciót sem veszem igénybe. Még árulta magát, hogy ő aztán a felső 95%-hoz tartozik szellemileg. De ezt kétlem, ha ilyen ajánlatokat tesz. Azt mondta nem használhatom a nevét, de kibaszottul mérges vagyok rá. Egyszerre több álmot összetört, költözés és az emberek jóságában való hit. De mikor tanulok végre? És én még azt hittem valami csoda, hogy felhív 13 év távlatából, amikor is csak egyszer beszéltünk, inkább az anyjával beszélnék. Ő szabadította rám. Meg abból a házból több szellemet is elhoztam, mostanra rendeződtem valahogy. Még jött nekem a egóval, hogy csak az utasítja őt vissza, nem fogok még egy ilyen embert találni. Remélem is. És nem mindegy melyik részem utasítja vissza: egó, szuperegó, tudatalatti, tudat, test, lélek, kismókus? Ha nem kell, nem kell. Nyilván továbbra is vannak jó emberek, csak igen óvatosnak kell lenni. A férfiak meg faguriga, vagy faék? Ezt a szintet sose fogom érteni. De ez legyen az én bajom.

„Azért jöttél, hogy Jézust játssz a fejedben élő leprásoknak? Túl sokat kértem, Többet, mint sok. Te semmit sem adtál, s most ez mindenem. Egyek vagyunk, de nem egyformák. De bántjuk egymást és újra ismételjük. Azt mondod, hogy a szerelem egy templom egy magasabb törvény, a legmagasabb törvény. Kérsz, hogy lépjek be, de aztán kúszni is alig engedsz. És ahhoz nem kötődhetek, amit kínálsz, hiszen amid van, az csak a fájdalom.”**

*Left Sleeve irodalmi fordítás s.k.

**U2 – One irodalmi fordítás s.k.

kép: metropol.hu

Budapest, 2026. június 6.