azonnal a nyári napéjegyelőség után

Úgy tűnik minden visszatér a helyére. 22-én voltam egy transzgenerációs hatásokról szóló tanfolyamon, és most nem tudom, hogy a téma miatt, vagy megnyíltak valamilyen titkos kapuk a másik oldalon, még aznap este visszatöltődött az a lélek, vagy lélekrész, és nem is tudom, hogy az-e, ami tavaly májusban egy rosszul sikerült vérvétel miatt távozott. És most próbálok végre normálisan inkarnálódni. Ami eddig 48 év alatt nem sikerült, talán most van rá esély.

Mindig két dimenzió közt éltem, mint közvetítő, s gyakran nem értettem, hogy az emberek mért csinálnak dolgokat az anyagi dimenzióban, amikor a szellemiben az nem helyes. Persze el lehetne lamentálni azon is, hogy mi helyes, s helytelen.

Na most az is egy jó kérdés, hogy mit csinált a lélek, vagy lélekrész egy évig testen kívül. Nagyon remélem, hogy lélekkorrekciót és nem kell a szélrózsa minden irányába továbbgyógyítani, vagy legalább könnyebb lesz.

Beleállni az ember sorsába nem egyszerű, de lehet, hogy az egyetlen megoldás, ha felvállaljuk a múltat. Az nem mi vagyunk. Hogy hibáztunk, csak annak köszönhető, hogy próbálkoztunk. Igazi hibák nincsenek, csak tapasztalatok. S amit rosszul csináltuk, még nem tudtuk, hogy rossz. A változás lehet azonnali, kumulatív és retroaktív. A nyár előttünk van, és már el is kezdte kiégetni belőlünk a selejtet.

Szellemi iskolák ilyeneket nem tanítanak. Legalább is én még nem olvastam-hallottam olyat, hogy lélek ki-be jár a testen, kivéve talán a megszállást. De ez a lélek hozzám tartozott. Azt hiszem. Egyelőre most gyógyítja a test fájdalmait, nagyon remélem, hogy a lélek sérüléseit is begyógyítja és ha már ott szedtem össze, a transzgenerációs hatásokat is. És visszagombolyítjuk az Életünk fonalát. Kicsit úgy éreztem magam, mint a lány, aki beleejtette az orsóját a kútba. Utána kellett mennem, s most, hogy újra a felszínre jövök, kiderül mi változott.

SZAVAKBÓL HÍMZETT TÁRSAT HOZOTT*

*HATÓERŐ

kép: Alberobello (Puglia, Olaszország)

Budapest, 2025. június 26.

Taposunk bele a végtelenbe.

Egymás szájából a fogakat ki,

a tüdőből az utolsó levegőt.

Könnyeket, melyekre senki nem kíváncsi.

Fájdalmat, mely lassan múlik.

Fantomok vagyunk.

Szokványosak.

Egy másik dimenzió foglyai.

Hogy, s mért itt és ekkor ragadtunk a pókhálóba, senki sem tudja.

Cibáljuk ki lábunkat.

Menekülnénk.

De ragad.

S egy harmatcsepp oldja csak fel enyvét annak a valóságnak,

ami feszít belülről, de kívülre vetítjük.

Sehogyse jó, de mégis csináljuk valahogy.

Kanyarodik lassan a Karma.

És olyan történik, mely még sohase.

Visszafordul.

S szól a Teremtőnek, hogy rakjon rendet.

Szavak, melyek eddig hallgattak belibbennek a színre.

S lesz színész is, ki elmondja őket.

S közönség, ki meghallgatja.

Értelem, mely befogadja.

És akkor újraíródik a Krónika.**

Mindenki Krónikája.

Van újra levegő.

Van újra víz.

Van kacaj, mely oly régen volt.

Talpunk alatt táncolni való föld, melybe répát vetnek.

Az emberek újra szeretnek.

S úgy, ahogy Ő akarta.

Nagy szívvel, hevesen, sokáig és jól.

Elég jól.***

Fáj, hogy még mindig kételkedsz.

Szeress te is.

Hajnalodik.

A Telihold után azonnal.

Hol kard volt, kalász nő.

Hol feszület, szalagfüggöny, törött szilánkokban tükör, s urna,

ott bekacsint a hajnali Nap.

Felnyitja szemed.

S Te újra látsz.

De most már úgy, ahogy először kellett volna.

Vagy ahogy utoljára kell majd.

Szerelem van, volt, s lesz mindörökre.

Szokj hozzá!

T.B.-nek

*Alekszandr Szergejevics Puskin - Tatjána levele Anyeginhez

**Akasha Krónika

***Donald Winnicott – Elég jó anya

Budapest, 2025. május 13.

Újhold és óraátállítás után azonnal

Néhányan körülöttem tudják, hogy emberkísérleteket folytatok. No, nem kell megijedni, magamon. Régóta csinálom, talán tinédzser-korom óta fél-tudatosan, s mostanra talán mondhatom, hogy tudatosan. Hosszú ideje homeopátiásan kezelem magam, kis segítséggel. Jó, ha van valaki tapasztaltabb, de nagyon gyakran beletalálok önmagam is, csak akkor nem, ha annyira nagy a baj, hogy az érzelmi agy elborul és semmilyen racionális ötlet nem jut eszébe, de egyesek szerint még a legméllyebb ponton is jó döntéseket hozok, nem beszélve arról, hogy leggyakrabban a leges- legjobb döntés, ha elengedünk mindent, lesüllyedünk a legaljára, megengedjük magunknak azokat az érzéseket, amiktől olyannyira féltünk, megtapasztaljuk, mit jelent elveszíteni valakit, vagy valamit, s milyen nélküle, s ha így is fel tudjuk magunkat újra építeni, akkor újjászülethetünk.

Szeptember óta a táplálkozással kapcsolatban végzek kísérleteket, kezdtem az időszakos böjttel, amit korábban már megpróbáltam, de háttérinformáció hiányában félbehagytam, majd másodszori próbálkozásra már coach-csal szinte élveztem. Csak a vérszegénység miatt kifejlődött menopauzás tünetek tudtak eltántorítani tőle, s a vérszegénység sem a böjt miatt lett, félreértés ne essék. Világéletemben vérszegény voltam, s nemrég megtudtam, hogy a nyers magvak –amiket olyannyira szeretek- kivonják a vasat a szervezetből. Azóta pirítom őket. Így az E-vitamin sajnos odavész, de majd erre is kitalálok valamit. Azóta a menopauzából sikerült a háziorvosommal visszavezetnünk magamat pre-menopauzába. Amikor az ember örül, hogy megszabadult a hő-től. Még jó, hogy mindez a 40 fokos melegek előtt lezajlódott, így se volt egy leányálom, de ha belül- s kívül is 40 fok lett volna, azzal már nem tudom, mit kezdek. Ráadásul ilyenkor olyan hormonfeborulás van, hogy az csak na. Nem csoda, hogy a nők kikelnek magukból, vagy befordulnak...bármelyiket megértem.

De nem erről akarok írni. Hanem a tejről és tejtermékekről. Engem sokáig nem lehetett eltántorítani tőlük. Egyszer talán valami kínai rizskúrában tilos volt, de mivel nem magyarázták meg, miért, gyorsan visszaszoktam. S engem az olyan propaganda-szagú magyarázatok; hogy az a tej a borjúé és arra van, hogy egy év alatt 500 kilóssá nevelje, s lám, hogy néz ki a társadalom, aki azt eszi; nem fogtak soha vissza. Az már jobban megfog, hogy ugyan azt hirdetik, hogy kálcium van benne, s proteinek, de ezek az ember emésztőrendszerének nem hozzáférhetőek, sőt a tej a vér pH-ját savassá teszi. Ez nagy baj, mert tudjuk, hogy a szervezet homeosztázist akar elérni, s ha savas a vér pH-ja, akkor a csontból fog kálciumot kivonni, hogy kálcium-bikarbonátot képezzen, ami visszalúgosítja. Szóval a tej, ami bővelkedik kálciumban, végül is elvonja a szervezetből a kálciumot*. Valószínű ezért van, hogy az osteoporózisos betegeknek hiába állítják be a D-vitamin szintjét, kálcium-beépülés mégsincs. Ameddig savas a vér pH-ja, addig nem is lesz. Ezenfelül a tejelőmarhákat, hogy több tejet adjanak bovine growth hormonnal kezelik, ami emberben az Insulin-growth factor 1 szintjét emeli, s a magas IGF-1 szint számos rákféléhez köthető.** Na ezek már nyomósnak mondható érvek arra, hogy megfigyeléseket végezzek, mi történik tejtermékek nélkül. Főleg a cserpes-rudi fog hiányozni, de a cukorról már egy hete lemondtam, szóval, mindegy. Challenge accepted! Dairy OUT. For the time being…

A bejegyzésben írtak nem orvosi, vagy életmód tanácsok! Kérje tapasztalt szakember tanácsát!

*Wildfit@Mindwalley

**Debunking The Milk Myth: Why Milk Is Bad For You And Your Bones

Budapest, 2025. március 31.

•  „Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet,
• az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett,
• akármilyen nyelven értenek a szentek,
• valahogy a végén majdcsak eltemetnek”* 

Még véletlenül sem próbálom meg vegyíteni a kelta-keresztény kultúrát a kínaival, ha esetleg mégis sikerül, megjutalmazom magam egy fánkkal az IKEÁ-ból. Ez a svéd csavar. 

Felszakadnak a múlt emlékei, szivárog be a jelenbe a múlt és meglepő módon a jövő is. Megszűnt az idő linearitása, csak egy illúzió, egy képlékeny konstrukció. Összeomlanak azok az idősíkok, amelyek a múltbeli hibás énhez kötődnek, és épülnek újak, amik az újhoz.** Ami hibátlan? Vagy máshogy hibás? Arra figyelni kell, hogy ez az új is folyamatosan változik. Az időhöz-térhez való viszonyát érdemes frissíteni. Ne az applikációkat frissítsük a telón, hanem magunkat. A természet meg fogja mondani, hogy hogyan. Semmiképp Elon Musk. Aki szintén a természet része. 

Bármerre megyek, ugyanoda jutok, de most ez valahogy nem zavar és teresebb a város, több benne a lehetőség. Apránként valódi emberekkel is találkozom, bár azt mondják, nyakunkon a mesterséges szuper-intelligencia, már nem is csak snassz intelligencia. Szuper. Na ez szuper. Mindig is utáltam ezt az angol szót. Azok használják, akik nem tudnak elég jelzőt, nem elég szofisztikáltak, vagy egyszerűen lusták árnyalni a mondanivalójukat. No, de nem erről akarok írni, hanem hogy valódi emberek, valódi életekkel találkoznak. Más-más küzdelmekkel, kihívásokkal, ízléssel, de mégis valahogy egybeszőtt minket az Élet fonala. Ha kitépsz egy fonalat, megteheted, de az energia nem veszik el, nem tűnik el. Találkozol vele máshol, megkapod máshogy, de most már úgy, hogy fájjon, vagy lehet, hogy már észre sem veszed, deszenzitizálódsz. Ha dolgozol rajta és transzformálod, áldásként jön vissza. Az energia nem veszik el, de átalakítható. Érdemes valami konstruktívba alakítani. Már az is jó, hogy nem rosszabb, hanem napról-napra egy kicsit mindig jobb és jobb.*** 

A fa kígyóban az elhasznált bőrtől kell megszabadulni. Sokáig viseltük, belefagytunk helyzetekbe, ismételtünk történeteket. Megtanultuk, levethetjük. Írhatunk más történeteket. Nem kell a szenvedésnek a központban lenni, a Teremtő nem azért hozott minket létre, hogy megkínozzon. Lehet szeretetből működni, élni, írni. Meglátjuk sikerül-e. Biztos, ami biztos idén én kígyótojást festek Húsvétkor. Kígyóharapást szőrivel.

By the way, még jó, hogy nemrég bevettem a Lachesis-t, most jól jön a rezgése.

FARSANG TAKARÓ, EZ ITT APÁM FEJTÉSE**** 

*Zorán – Kóló

**Regan Hyllier @ Mindvaley

*** Émile Coué alapgondolata

****HATÓERŐ

kép: A fehér kígyó, mafab.hu

Budapest, 2025. február 10.

Van egy ember, akinek hat-nyolc óra lóg a falán és csak az egyik mutatja a helyi pontos időt. Folyton el van veszve, és a fontos dolgokra nincs ideje. Ebben a dimenzióban. Lehet, hogy abban a hat-nyolc idősíkban mindenhol jelen van és van valami halaszthatatlan dolga. És munkájából kifolyólag is egyik nap a tizennyolcadik században van, máskor valahol a jövőben, elvétve a jelenben. Szóval időutazó. „Ha álom csak az élet, egyszer mindenki felébred, egy tiszta hajnalon, várja borzalom, vagy irgalom”**

Régen nagyon romantikusnak gondoltam Az időutazó felesége című filmet, habár már az is bizonytalanságban hagyta a nőt, aki tudta hol van és mennyi az idő. Hát még emberünk párját, aki lehet, hogy a nagy egészet nézve csak egy porszem, ami az időutazó óraszerkezetébe beröppent és valószínűleg beállított egy olyan időt, amiben esetleg lehetne élni. Mondanom sem kell, hogy van neki óragyűjteménye is, a falon lógókon kívül. Nyilván azok mindegyike is más-más időt mutat, ha egyáltalán működik. Jómagam is adtam neki egyet. „Én nem kérek mást, csak elég időt, igazán, érteni, keresni őt, aki félt és remél, és meghív, hogy láss”**

Azt mondják, minden sikeres ember mögött áll egy nő. Legalább. De kettő is elképzelhető, hiszen volt, vagy van egy anyja. Aki mindig mögötte áll. De a címet nem így értettem. Barátnőmmel ketten mentünk a színházi előadásra, s neki mondtam ezt viccesen. Előtte, mint akik szintén elvesztették az időt, egyik kocsmából mentünk a másikba. Egyik helyen csak sört ittunk, másikon ettünk, s végül vissza kellett menni az elsőbe, mert a Ludmilla Ulickaja könyvemet ottfelejtettem. Ebből is látszik, hogy az asszonyok nem az időt, hanem a könyvet vesztik el. S a megtalált könyvben kétségtelen megtalálják újra az időt is. „A szemnek láthatatlan, de száz meg száz alakban érzékelhető, az eltűnő időben is ott van Ő”**

T.B.-nek

*Jonas Petter Aronsen színházi darabja a Vígszínházban

**Ákos: Igazán részletek

kép: Gordon Eszter, Vígszínház honlapjáról

Budapest, 2025. február 2.

Nézem a Holdat, pont egynapos növőhold, olyan karcsú, mint egy cérnaszál, rámkacsint és azt mondja, ennél már sokkal szörnyűbb dolgokat megéltél. Ez most csak az ismétlés, csak flash-back, belemész még egyszer a csapdába, vagy már eleget tanultál belőle? Csaló-maffia-alvilág-legális csaló-bántalmazó. Switch off, move on, lehetőleg a fény felé, és ha ezt a fényt az alagút végén látod, akkor az a közelgő 10.50-es gyors, semmiképp ne arra!

Szóval megkaptam Katja gatyáját, de rendre olyan megéléseket hoz, amikben már régen volt részem és olyan, mintha bizonyos dolgokat újraélnék benne. Szakadnak le rétegek. A tüdőmről is. A régi gyermeki mintáktól búcsúzom, vagy a kiszakadt iker tapasztalatait rendezem valahogy, mert két lélek egy testben az nem jó ötlet, mint ahogy valószínű az egy lélek két testben sem, bármennyire is ezt sugallja néhány ezoterikus. Nem tudom, hogy a SOMA-légzés, a két egymásutáni túrbó-oldás, vagy Béla érkezésének híre, de egy kissé szétcsúszott a valóság. Nincsenek határai, szivárognak be rajta régi tapasztalatok, és húzom meg a vonalakat, de most majd én mondom meg, hova, meddig lehet, és mi az új minimum sztenderd.

Állítólag addig nem indulsz el felfele, amíg nem láttad a mocsár legalját, you don’t turn back still you hit rock-bottom, ahogy az angol mondja. Jelentem, én még a Loch ness-i szörnnyel is találkoztam, sőt éltem is vele elég sokáig. Szóval létezik, és elég gyakran főz tökfőzeléket, mert az jó ecetes. Szívfájdalomra, azt mondják, eceteset kell enni. S neki összetörték a szívét és azt akarja, hogy mindenki érezze, amit ő érzett, ezért megkínoz mindenkit, akiben a szeretet egy cseppjét is érzi.

Na a gatya ezt rendezi. Gatya extrákkal. A hajszexről meg már megint nem írtam. Ez most ilyen mélylélektanira sikerült, sehova nem fér bele a szexuális humor.  Legközelebb, addig is Ákos: 

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Szeretettel barátnőmnek, Kátjának és testvéremnek, aki 47-48 évig velem volt. 

Budapest, 2025. január 31.

 „Brief exposure to discomfort creates more energy and happiness.”** 

Szóval törölj és tekerj vissza! Tekerj vissza addig a még működő állapotig ahonnan újra összeszedhető az életed. Ahol a test és lélek egyesült. Nem kell feltétlenül mindent kikukázni és újat teremteni, lehet, elég ha csak újrahajtogatod, mint a hő-sokk-fehérjék teszik. Az új teremtése igen hosszadalmas és költséges, ahogy Dave Asprey gondolta egy rövid ideig tartó kényelmetlenség, legyen az hideg sokk, vagy meleg, átírja a meat operating system-et, a testet egyszóval. Az extrém hideg a dopaminszintet emeli meg, két-három percnyi hideg zuhany, vagy hideg-merülés 500-szor annyi dopamint termel, mint az orgazmus. Míg a szauna (forró zuhany, vagy fürdő nem működik) a heat-shock-proteinek-et aktiválja, amik a fehérjék hajtogatásáért, újrahajtogatásáért felelős, így a defektesen hajtogatott fehérjéket nem kell óriási energiabefektetéssel elpusztítani és from scratch újakat legyártani. Ennyi a biológiai háttérből elég is mára. Jöhet a lélektan. 

Na most hogy hol volt az egész még vállalható és működő és mi volt az a rövid kényelmetlenség azt nehéz lenne megmondani. Mindenki egy csomaggal érkezik a kapcsolataiba. Ebben a csomagban vannak sérülések, beteg minták, hozott transzgenerációs traumák és karmikus, akár életeken átívelő szerződések. A bántalmazott bántani fog. Hurt people hurt people.*** De ezt a folyamatot meg lehet állítani. Lehet azt mondani, hogy elég, a te részedet fogjad, amit kaptam köszönöm, az én részemet meg viszem én tovább. Le lehet tenni a bántásokat, sértéseket, megcsalásokat, elhagyásokat. Ott lehet hagyni a bántalmazót, nem kell abba a beteg gravitációba belezuhanni, amit kínál. Eméssze fel magát! S fel is fogja, nem életképes. Mások traumái, megoldásai, patológiái nem kell, hogy mintát szolgáltassanak, hacsak arra nem minták, hogy hogyan semmiképp ne! Nem az a lényeg, hogy mennyire vagyunk erősek, a túlélés attól fog függeni, hogy tudunk-e adaptálódni az újonnan felmerülő kihívásokhoz****, hogy kompetensek vagyunk-e. De ezt együtt kell megtanulni. Külön-külön érésre is szükség lehet, Jane Austen szinte összes regénye erről szól. Hogyan érik két lélek külön, hogy végül egymást válassza, vagy ne válassza. Ha tüzet gyújtottál bennem, felelős vagy értem. Vagy táplálnod kell a tüzet, vagy meg kell várnod, hogy teljesen kialudjon. Nem illik elfújni. Mécsesekre mondják, amikor egyet elfújnak, egy kalóz a tengeren meghal. A szellemeket meg el kell engedni, hadd menjenek az övéikhez fénybe fürdőzni. Hogy mi is a fényben fürdőzhessünk végre! 

„Csepp a tengerben
Kit Földre ejt egy kósza csillag
Csepp a tengerben
Minden jól van már, hogy itt vagy
Hiába lázadtál
Ezerszer eltévedtél
Hiába szárnyaltál
Ezerszer visszaestél
Múlt ezer év;
Mondd, mit reméltél még?
Hiába játszottál
Te vagy a játék rabja
Felkap a hullámok habja
Még ezer év
Míg partot érhetnél”- Jazz+Az 

Minden keresőnek, aki azt hiszi, hogy nem talál. És minden léleknek, aki velem együtt az Élet fonalát fonogatja. Katja tudja is, hogy hol lehet fonalat kapni, by the way. 

*The Cardigans

**Dave Asprey @Mindvalley

***Vishen Lakhiani @ Mindvalley

****Charles Darwin evolúcióelmélete

Miss Daisy Neveragain

Na a zöld pozdorjaajtó az barna, nem voltam ott, csak Laci írja, hogy majd megnézhetem, hogy barna, nem zöld. Mire én írom, hogy neveragain. És hogy ezekszerint én sikeresen ráhallucináltam a csorvási emléket, mert az korábbi és nyilván jobban beégett a retinámba. Nagyon tetszett, hogy érdeklődik irántam és valami régi gyermeki mintából azt gondoltam, meg kéne felelnem neki és új randira menni, amit gyorsba megbeszéltem magammal, hogy talán megfeleléskényszerből ne töltsük időnket olyanokkal, akiktől semmit nem akarunk, mert azt félre fogják érteni. Lachesis muta C200-at mindenesetre bevettem, hogy a kígyó rámtekeredését megakadályozzam. Na, ami nem az nem. Neveeeeeeeeeeeeeeeeeeragain. Rajta maradt egy száraz pezsgő, némi aperol, meg egy aperolos pohár, de reméljük a következő csajnak majd pont ezek kedvére lesznek. Én a kellékeket hátrahagytam, már csak a megfelelő alany kell hozzá. Béla mondta is, hogy berendezőnek kéne lennem, semmiképp kellékesnek, vagy öltöztetőnek. Egyelőre maradjunk az írásnál és Marie Diamond feng shui-nál, ezek működnek.

Fonal

Baromira nem tudom, hogy hogy kell gondolatjelet generálni a párbeszédekhez és a Henrik, vagy a tördelő ki fog akadni, hogy még mindig nem, de attól még párbeszéd jön. És hogy én kisbetűvel írok mindent a facebook messengerében az tipikus és autentikus, úgyhogy úgymarad, így legalább látszik, hogy két karakter beszélget, egyébként csak egyszerűen lusta vagyok lenyomni a shift-et, szerintem ezt nem kell kikorrigálni belőlem. A kibaszott LibreOffice persze pontok után mindig naggyal akar kezdeni, szóval plusz munka visszaállítgatni az autentikus énemet. Így kezdjen párbeszédekbe az ember, olyanokba, amik valóban meg is történtek.

- kata, majd csütörtökön ha otthonról jössz, hozz nekem valami jó kis 36-os csípőgatyót, azt mondtad van néhány, mert teljesen le vagyok gatyásodva. farmert, ha van. kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

- Rendicsek.

- akkor most felgatyásodok.

- Szia! Tudnánk ma fél ötkor kor talizni? El kéne mennem előtte boltba fonalat venni. Vagy ha az jó neked és van kedved eljönni velem, akkor fél négy Nyugati.

- bármelyik jó? elvesztetted a fonalat?

- El én. Akkor legyen fél négy.

- nyugati hol?

- Nyugati, forgó óra alatt.

- akkor most megtaláljuk újra?

- Úgy van.

- már épp rámfér. érdekes, hogy pont az alatt az óra alatt vesztettem el kicsit több, mint húsz éve. basszus, ez most üt. majd elmesélem.

- Na erre kíváncsi vagyok.

- döbbenet, mik jönnek most elő. akkor fél négy.

A Fehér gyűrűbe megyünk fonalvásárlás után, ahol nagyon régen voltunk, és pont ugyanolyan jó, mint volt, annyi különbséggel, hogy mára csak Gyűrű. Én kiborítom az elmúlt hét eseményeit, traumaoldásban nem volt hiány, Katáék meg úgy látszik megházasodnak. Végre egy boldog történet. Beállt a rutin, este hajszesz bedörzsölés and all. Persze nekem van egy olyan érzésem, hogy ők mindketten többen vannak** emiatt a sokdimenziós játék miatt, ami mára leállt ugyan, de lehet, hogy a szellemCSOK-ot felvehetnék, ha lenne ilyen. Az biztos, hogy bennem volt egy ikertestvér, most nem tudom, hogy áll a távozása és hogy Béla sincs egyedül, a könyv** diagnózisa alapján semmiképp. Szóval egyszerre két férfival volt kapcsolatom (vagy van), aki egy testben van. Ezért valami Nobel-díjat kaphatnék, csak a Nobel nem gondolt ilyenekre, csupán arra ügyelt, hogy matematika Nobel ne legyen, de szellem, diszkarnáció, vagy entitás Nobel igazán lehetne. A gyűrűben tomboltunk, főleg én. Egy jobb helyre nem lehet elmenni velem, ahogy Ferenc barátom szokta mondani. Asztalegyesítés volt, mire én megkérdeztem a pincért, hogy akkor ez most itt egy közösülés. Szegény, elvigyorodott és mondta, hogy kétségtelen. Na, a szokásos. Daisy Fullbright kiszabadul a palackból. Alig lehet visszafogni. Még jó, hogy mindenki csak röhögött. Fizetéskor még mondtam a pincérnek, hogy nagyon jó voltam, semmit nem tettem el. Azt monda, fel se tételezte. Valamiért azt gondolom, hogy ami tetszik azt el kell rakjam, de már sokat fejlődtem, már odáig eljutottam, hogy úgymond betöretem a poharat, amit el akarok hozni. Meg most észrevettem, hogy már nem is akarok annyira tárgyakat megszerezni. A nyári de-cluttering óta inkább megszabadulnék tőlük. Amikor elbúcsúzunk Katával a lelkemre köti, hogy majd mondjam, milyen a gatya.

- szia Katja, na a gatya az király, hasban nagy.

- Oh, mondjuk az övvel még megoldható.

- vicceltem, hasig fel sem ér. tökéletes, csak nem feszül, ahogy vártam, pedig szteccs, alsó lábszáron kissé szűkebb. mért lettünk narancssárga, te csinálod? (facebook chet ablak színe megváltozik)

- Aham, csináltam hátteret. Te nem látod?

- ilyen asztromémek. remek.

- Azaz.

- érdekes, béla rámírt, hogy hol lehet azt a krémet kapni, amit anno a kezére vittem, mert jövőhéten jön rákos-ligetre.

- Na, ez már haladás.

- óriási haladás az eddigi kuss után.

- Nagyon is. És jó lenne, ha találkozni is szeretne már.

- én is ezt írtam neki, ha jön, szóljon, megnézném, de lehet, még nem akar, meglátjuk. de ilyen fényévek óta nem volt, hogy ő akar tőlem valamit. tudom a fényév, az távolság-, nem időmérték.

- Na, drukkolok.

- meglátjuk. szerintem még korai, de hátha öt percet kibír velem.

- Hátha összejön.

- jah, ha nem, várunk még egy kicsit.

- ámulok-bámulok, azt írja, jelez, ha jön. megmozdult a mező. azt mondták 21 nap, de béla milyen gyors.

- Meg. Túrbó Béla.

- az apám, begyorsult.

- Be hát.

- na majd meglátjuk.

- katja, ebben a gatyában depis voltál? egész nap sírok. át kell füstölni.

- Nem, az egész jó időszak volt.

- akkor nem a gatya. lehet a kibaszott lachesis, az tud ilyen mélyre vinni. meg bizti, hogy 36-os, nem 38-as? olyan nagy.

- Annak kell lennie, tizennyolc éves korom óta 36-os a méretem. Lehet az oldások miatt sírsz, tisztul a lélek.

- az, még vekengek egy kicsit.

- béla stabilan válaszol, valami van. én egy kicsit visszavettem a tempóból, nehogy megint megijedjen.

- Ez jó hír, hogy reagál. Mondtam én, hogy most lehet átgondolt dolgokat. Drukkolok.

- viszont a gatyával bajok vannak, ma mentem benne hangfürdőre, és nem volt, zárva az ajtó, se csengetésre, se telefonra nem válaszolnak, még egyszer átfüstöltem. most füstölővel, múltkor szentfával, még a szentelt vizet tudom bevetni, ha harmadszor is csinál valami gebaszt, visszaadom.

Remeték

Él a cinkotai erdőben a Naplás-tó mellet két remete. Két háznak mondható kunyhóban laknak és valahogy tavaly karácsony körül megismerkedtünk. A fő-erdész engedélyével élhetnek ott. Viszek nekik ezt-azt, pénzt sosem fogadnak el, már tudok mindent az életükről. Ők is megvendégeltek már sörrel. Ha nem találom otthon őket, amikor arra megyek, csak otthagyom a cuccot és megyek tovább az erdőbe, tópartra, kilátóba. Szeretem látni, ahogy a természet mindig más ás más arcát mutatja és előrejelez dolgokat, akár a világ változását is. Nem vagyok egy erdő-olvasó, de bizonyára előbb tudnak a fák-füvek dolgokat, mint az ember, nagyon érzékenyek, és minden növény-élőlény egy egység. Volt is egy erdész, aki erről írt.***Tegnap nagysokára megint arra mentem. Sándort a háza előtt találtam, úgy festett, mint Mekk-mester, szemüvegben valamit hegyezett. Azt mondja, rossz hírem van, Józsi meghalt Mikulás után. Most egyedül maradt. Még szerencse, hogy márciusban normál házba és közösségbe költözik egy 200 lelkes faluba, ott legalább lesz társasága. És az erdőből eltűnnek a remeték. Vagy újak jönnek? Vagy teljesen ledózerolják a házakat? Ez a mező is megmozdult. Ha valahol változás van, az más rendszerekre is hat. Mindannyian össze vagyunk kötve valami meghatározhatatlan kötelékkel, vagy fonallal, az élet fonalával, a sors fonalával. Egy anyagból vagyunk, víz, némi ásványi agyag és lélek. S minden lélek a világosság felé halad. Csak egyesek lassabban. Egyesek meg akarják tapasztalni a sötétséget is, hogy tudjanak különbséget tenni, vagy csak kalandvágyból.

FARSANGI FÁNK DURUMTÉSZTÁBÓL****

*Mező: Bert Hellinger családállításában használt kifejezés a családrenszerek erejének nyilvánított energia mező.

**Edit Fiore: Nyughatatlan holtak

***Peter Wohlleben: A fák titkos élete

****HATÓERŐ

kép: Bius

Az események és szereplők valósak valós névvel, ha a valóság bármire hasonlít ami valótlan, az a véletlen műve.

Budapest, 2025. január 23., 25.

„The meeting of two personalities is like the contact of two chemical substances: if there is any reaction, both are transformed.”**

De kajakra a Laci szomszédja drogdíler, még a rendőrségi nyomozati jelek is ott virítanak az ajtaján, ami olyan, mint Csorváson a tyúkól belépője volt. Zöld pozdorjaajtó, felszegecselve rá egy háló. Csorváson sem értettem, mért. A legyek így is, úgy is bemennek rajta. Talán az élet hálója.

Kurvára nem itt kellene lennem, menekülni akarok, szerintem Laci látja. Még jó, hogy nem történt semmi, ilyen tinédzser bogus-session-kezdemény, de közel az ötvenhez. Most ezt csak azért csinálom, hogy legyen miért bűntudatomnak lennie, mert már hiányzik anyám verklije, amitől lehetne. Mikorra edzi ki magából a szív a fájdalmat? Mikor mondja, hogy elég? Ki mondja meg, hogy meddig lehet bírni, s kivel-meddig. És mikor húzom bele a gépbe azt a történetet, ami valóban az enyém? Egy nap kellett, hogy úgy-valahogy rendbejöjjek.

Pénteken este fogselymezés közben a bal alsó hatos-hetes közt végképp bennragadt a selyem. Ez is a kibaszott orvos hibája, aki felhívta a figyelmemet, hogy ott mindenképp selymezzek, ami egy baromság, mert korábbi tapasztalatokból tudom, hogy ott nagyon feszesek a fogak, és a selyem állandóan bennmarad, szemöldökcsipesszel kell kiszedni. De most így sem ment, sőt, csak elszakadt a selyem, és a maradék kintlévővel már nem lehetett kihúzni. Este fél tízkor nem volt kedvem bebuszozni a szájsebészetre, úgyhogy úgy döntöttem, majd másnap, ki nem fog jönni, éjszaka csak nem nyelem le. Másnap megérkezett Bius, túrbóátmozgatás és gondoltam megkóstolom a scone-t, amit előző nap sütöttem. Na a selyem el is tűnt, mire elkezdtem aggódni, hogy most akkor mi lesz. Bius megnyugtatott, hogy neki egyszer a kontaklencse ment hátra a szemgolyóján úgy, hogy soha többet nem látta és nyilván az évek alatt beszervült, még jó, hogy szövetbarát anyag. Meg hogy az egyik nővére kiskorában egy rulettezéshez használt fémgolyót nyelt le, de egy-két napon belül az is előkerült. Szóval nyugodjak meg, kijön az majd a másik oldalon. Csak nekem feljöttek emlékek, hogy valakinek a valakije lenyelte a haját és belehalt. Erről rögtön ugrottunk a trichotillomániára, amikor a beteg kényszeresen tépkedi a haját, s majd azt megeszi, képezve ezzel hajlabdacsot valahol a béltraktusban, amit aztán ki lehet műteni. Mindez hálistennek elöző hét szombaton történt, és még élek, szóval az idegen test valószínű távozott, s remélhetőleg magával vitte a traumaíró nevezetes eseményeit. 

Elgondolkodtam, mennyi idegen testet bír el az ember. Jómagam nagyon válogatós vagyok, ha érzem, hogy nem szövetbarát, azonnal pattintom. A kémiában érdemes megbízni, egy adott hőmérsékleten, adott páratartalmon és nyomáson a higany és a foszfor mindig egy igen exoterm heves reakcióban higany-foszfátot fog képezni. Érdekes módon, mind a higany, mind a foszfor önmagában mérgező, de elegyükből képződő só stabil, sehol nem találom, hogy mérgező-e. Ha csak annyira, mint az amalgán, akkor semmi pánik, de majd valami kémia-professzor írja meg nekem, hogy mit tud róla! Ez ilyen korabeli pasifogó-duma. Te, mondd már, mit tudsz a higany-foszfátról, pláne di-foszfátról? Szóval a kémiában nem lehet csalódni, az azt hozza, ami. Aki az én novelláimat írja, az is vegyész volt, ha igaz, hogy Örkény. Na, ő például pont meg tudná súgni ezt a fenti kérdést, ha itt van. De ez egy másik írás témája lesz.

*Címében azonos az Átrium színielőadásával

**Carl Gustav Jung – Két személyiség találkozása olyan, mint két kémiai anyag találkozása, ha van reakció, mindkettő átalakul.

kép: kémiai reakciók típusai

Budapest, 2025. január 15.

• „Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé
• bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot!”**  

„A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi azonnali veszélytől. Ez több formában jelentkezhet: kényelmetlenségérzetként, feszültségként, rettegésként, fóbiaként, stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyannal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongásszakadékot" szül. Ha te az elméddel azonosulva elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerűségével, akkor ez a szorongásszakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetülése: a jövővel."*

Bius azt mondja: a jeges szél fújjon az utamba egy szerető szívet. Erre tavaszi meleg lett hirtelen, és azt hiszem a szív nem elég. Némi máj, tüdő, egyéb szervek, s lélek, de semmiképpen az a k****mélyeket gondoló, távolbarévedő, hanem, akivel jókat lehet röhögni és el is jön velem helyekre. Semmiképp a szorongásszakadékhoz, ha már a Tolle ilyen szépen körülírta, hagyjuk is benne a könyvében tanulságként, vagy szemfelnyitogató aforizmaként. Mi most menjünk vissza Bius konyhájába, ahol Láva szuggerál, hogy adjak neki grissinit, de nem merek, mert köménymagos, nem tudom kutyákkal mit csinál.

Valahogy most a kapcsolatok diszfunkciója jön elő, pedig eddig minden, többé-kevésbé olyan simán ment. Valahogy buckák vannak a mozaikcsalád minden színhelyén. Még Hó kapcsolata is szakadozik, pedig három hónapom ment rá, hogy a párja nevét megtanuljam, s erre, amikor már büszke öntudattal megszólítottam, közlik velem, hogy mostanában sokat veszekednek. Tiszta felesleges volt belefeccölnöm ebbe a névtanulásba három hónapot! Jó, rólam tudni kell, hogy vannak nevek, amiket keverek, és nehezen tanulom meg a helyeset, meg van egy elképzelésem emberekről, hogy én milyen nevet adnék nekik, s erről a menetről nehéz lecsavarni az agyamat.

Bélánál én továbbra is szuperpozícióban vagyok, mintha megszűntem volna létezni. Ez egy érdekes állapot, s nyilván, ha kinyitjuk a dobozt, tudjuk meg, hogy élek-e, vagy meghaltam. Kellékes, az emberekkel is úgy bánik, mint a kellékekkel, ha nem kell neki, bebassza egy dobozba. Nyilván. Bár a kellékeit inkább kezeli lelkes lényként. Azok szentek. Én annyit sem érdemlek meg, hogy megmondja, mi a baja. Nehogy fejlődni tudjak, vagy pláne neki kelljen ilyet tennie. Hát nem azért inkarnálódtunk fizikai testbe, hogy kapcsolatban fejlődjünk, hanem hogy kibaszott tárgyakat gyűjtsünk egy kriptában, meg könyvekből elefántcsonttornyot építsünk! „A kapcsolatban szerzett sérüléseket, csak kapcsolatban lehet meggyógyítani.”***Azt hiszem, ezért működnek jól a pszichológusok. Akkor van az embernek egy referencia-kapcsolata, s ahhoz tud viszonyítani, akár gyógyulni.

Sok rossz közt a jó, hogy a harmonikus kapcsolatban élő barátnőmre emlékeztek a Fahéjban. Ilyen is van. Több, mint fél éve nem voltunk ott, lehet az egy is, s mégis. Mondjuk rám nem emlékeztek, de nehéz is: egy erős identitás upgrade után az őszes szőkéből most mokkavörös vagyok, plusz egyéb változások. Na, meglátjuk, hogy az upgrade és a jeges szél mit-kit fúj még az utamba. Keep calm and learn SOMA-breath technique! Actually SOMA-breath technique will keep you calm. 

* Ekhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban

**Lucian Blaga

***Boruszk Valéria- Önismeret és Írás kúrzus (@Magyar Íróképző) 

kép: Bius 

Budapest, 2024. december 19.