Paulette kidugta a fejét az újságja mögül, de az elé táruló kép sem kecsegtetett előnyösebb perspektívával, mint az elhalálozási rovat, amelyre épp utoljára esett a tekintete. Az asztalon a George-val elköltött reggeli romjai hevertek, amelyet az ablakon ki-ki kandikáló, meglehetősen zaklatott…

A hajnali fény játszott a tükör fémkeretén, néha elvakítva a lányt, ezzel is hátráltatva azt a mesteri művet, amit oly aprólékosan készített. Már több mint két órája sminkelte magát azzal az elszánt odaadással, amit csak azok képesek belevinni ebbe az elfoglaltságba, akik valódi célja tulajdonképpen…

Ahogy az utolsó ecsetvonást végighúzta a vásznon, jóleső melegség áradt végig fáradt tagjain. Tökéletes a kép, ha maga a művész látná se tudná megmondani, hol kezdődik az ő munkája, s hol a restaurátoré. Étienne hetekig kínlódott az ólomfehérekkel, de most végre itt van, mehet vissza megérdemelt…