„In the twist of separation, You excelled at being free…,Whatever I said, Whatever I did I didn’t mean it, I just want you back for good”*

első hívás

- Szia, mi van? Azt hittem már sose veszed fel.

- Ja, csak a fogam kiesett, úgy mégsem beszélhetek.

- Szenteste a fiadék voltak?

- Igen, de erről most nem akarok beszélni. Tudod, hogy utál a menyem. A hal szerinte ehető volt. Majdnem a pofájába toltam. Ehető. A válogatós mindenit. Ennek is csak a pénzemre fáj a foga. Nem is a halra. Nálatok mi volt?

- Nálam el se jöttek. Ünneppi glanczba vágtam magam, takarítok-sütök két napja, mire este hatkor felhívnak, hogy a mamánál ragadtak. És az a mama nem én vagyok.

második hívás…,

Kis Rozál, szubrettet kérik a színpadra, második hívás!

- Siess már Rozi, elkezdik nélküled!

- De hogy mehetnék a színpadra? Most meséli a fodrász, hogy a Béla valami pultos lánnyal összeköltözött vidéken.

- A te Bélád?

- Hát, ezekszerint nem az enyém.

- Ez az, aki megfertőzött?

- Az. Amivel nem fertőzött meg, olyan szexuálisan terjedő betegség nincs is.

- Akkor a pultos lány megérdemli.

- Végülis meg. Nem ő lesz az első, aki belehal a méhnyakrákba. A többiről ne is beszéljünk!

harmadik hívás

- Anya már harmadszorra hívlak, gyere, mert kihűlt a fürdővizem!

- Kisfiam, nem hallod, hogy Icukával beszélek telefonon? Ez most fontos. Eressz magadnak meleget, vagy szállj ki. Nagy fiú vagy már!

- Igen, de a szappan sem habosodik úgy, mint veled, gyere már! Icukát majd felhívod újra, ez nem várhat!

- Icukám, a gyerek hisztizik, majd hívlak. Na, mondjad, Palika! Kijönnél inkább? Gyere, anya megtöröl. Te nagy ló, csak azt akartad, hogy én dörgöljelek végig.

- Anya, mi van Icukával?

- Fogalmam nincs, de igazából nem is érdekel. Szerintem viszonya van a főnökével, aki házas. Ahogy ez már lenni szokott.

- Anya, lázad van!

- Dehogy, cicám, ez a menopauza, csak hőhullám, de az stabilan. Na, elég száraz vagy?

- Elég. Mi van vacsorára? 

negyedik hívás

- Te, ezzel a negatívval valami baj van, már háromszor próbáltam és nem hívódik elő.

- Szerintem sok az ezüst-halogenid emulzió, negyedszerre jó lesz. Ne told túl! És új negatívat próbálj, ezt már porrá martad! Majd azt mondjuk a megrendelőnek, hogy túlexponált, azt mindig elhiszik. Amatőrök. Csak úgy, mint mi.

ötödik hívás

- Azt ígérted, karácsonyra együtt leszünk. Együtt töltjük Arbelobelloban.

- Tudod, kicsim, megint összejött egy munka. Az mindennél fontosabb. Ilyenkor nincs se család, se semmi, csak a meló 7/24-ben.

- Te megszállott vagy!

- Az biztos, de ezt tudtad, amikor belementél.

- És mi lesz, ha összejön a gyerek?

- Ugyanez. Csak te még idegesebb leszel, mert nemcsak simán magadra hagylak, hanem magadra hagylak a gyerekkel, vagy gyerekekkel.

- Nekem olyan, mintha lenne még valakid mellettem.

- Van. A munkám. Az a társam. Te csak dugásra kellesz. Mégse tehetem egy guminővel. Az már milyen?

- Te hülye vagy!

- Dehogy, te vagy hülye. Mért mentél bele?

hatodik hívás

- Gyere gyorsan, apa agyvérzést kapott.

- Végre, életem legszebb napja. Mért mennék? Nem vagyok orvos.

- Te lelketlen picsa!

- Nem téged kínzott egész életedben. Megérdemli. Remélem a Föld ledobja már magáról, eleget mérgezte. És engem is eleget mérgezett. Meg persze magát.

- De akkor most mit csináljak?

- Talán hívd a mentőket. Vagy a temetkezési vállalatot. Amelyik hamarabb jön, az nyer. Ez ilyen karácsonyi társasjáték.

- Már ötször hívtam, mindig géppel beszélek.

- Hívd hatodszor! A közmondás is azt mondja, hatodszor a legjobb. Ja, nem az azt, hogy felmelegítve a legjobb.

Áldottan kitekert ünnepeket!

*Take That - Back for good

Budapest, 2025. december 27.

Újholdkor

Traumagóc

Már lassan a végén vagyok a traumaoldásnak. Egészen a négy éves koromig megy vissza, a kulcscsont törésig. Azt mondják, ha a csont törik, a lélek is törik. És nem lehet tudni, hogy melyik volt előbb. Lehet, sőt biztos, hogy a lélek tört előbb, és a csonttörés csak elmaszkírozta, szomatizálta a fájdalmat. Hogy a test elvitte a balhét, hogy a lelket védje. Mint ahogy minden a Világon és az ember életében azért van, hogy a lelket védje. A test is, a csont, erek, szövetek, szervek. Csak azt kell kitalálni, mit akar a sérülés üzenni. Ahogy a csont, faszciák gyógyulnak, gyógyul a lélek. Nem fáj már annyira, bármilyen húsbahatóló, szívbemarkoló is volt a fájdalom. Nincs olyan fájdalom, ami nem múlna el. Vagy neked már volt olyan? A lélek rohanna tovább, de a test okosabb, ő tudja, mikor lehet továbbengedni a lelket valami újat tapasztalni, s mivel a test egész szimmetriája megváltozott, az biztos, hogy most mást fog megtapasztalni. Vége a fantomoknak: fantomférfi, fantomedukció, fantomszülők, fantombarátok, fantommunkatársak, fantomkoncertek, fantomutazások - már csak emlékek. A valóság másmilyen.

Lassító sávba kényszerítve

Hirtelen nem is tudom hol kezdjem. A költöztetett költő egy másik kastélyba költözik. Én Szappanos Szutyok vagyok, a híres norvég Szappanos dinasztia leszármazottja. Ez egy cimkenyálazó dinasztia, semmi közünk a költöztetéshez, pláne a költőhöz. Van egy kis tuszkulátum Trondheimben, ahol a család nagy része lakik. Itt karcsúak a fák. A tiszta és jeges szél beborítja a romokat, s visszavezet az utamra. A tanult tehetetlenség jutalma az életét alakító önálló, szuverén személyiség. A kötelesség nélküli függetlenedés. Hiába radioaktív a film, van még valami a túloldalon.*

A recept

Annyira titkos, hogy F.A., a szakács a zártosztály rácsos ablaka mögül diktálta ki nekem az utcára, s megesketett, hogy senkinek nem adom tovább. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.”**Húsz évig tudtam tartani a számat, de annyira nagy a nyomás, hogy inkább kiírom, élvezze más is a muffint. További érdekesség, hogy aznap épp Titkos doktornőhöz mentem, de a recept nem róla van elnevezve.

Lássuk!

1. Végy két mely tálat, az egyik lesz a nedves tál, a másik a száraz.

2. A nedves tálba villával törj össze egy banánt, vagy reszelj le egy meghéjazott almát. Önts bele 1 dl olajat (ez a titok, hogy olaj van benne, nem vaj, vagy margarin, már a második pontnál kiadtam), fél kefírt, vagy joghurtot, három evőkanál cukrot, egy csipet sót, egy zacskó vaníliás cukrot, és jól keverd össze. Lehet belerakni 2-4 cent rumot, vagy rumaromát.

3. A száraz tálba tégy 3-4 kanál lisztet (amennyit a nedves összetevő majd felvesz), 1 evőkanál kakaóport, fél zacskó sütőport, ízlés szerint lehet kókuszreszeléket belerakni - 3 evőkanál. Rakhatsz bele aszalt gyümölcsöket és magvakat felvágva. Ezeket is keverd jól össze.

4. A száraz összetevőket kanalanként dolgozd el a nedves összetevőkben, míg egy éppen kavarható masszát nem kapsz.

5. A masszát muffinformákba töltöd és előmelegített sütőben 20 perc alatt középlángon megsütöd – tűpróba. Töltheted kuglófformába is, de senkit nem fogsz megtéveszteni, ez nem kuglóf recept, annak nehezebb a tésztája. Ez ilyen pillekönnyű. Jó étvágyat!

Ha ezzel a bejegyzéssel kikerülök valahova, gasztrobloggerkedéssel kell foglalkozni.

Köszönet K. Anikónak a recept kérésért

*Huzella Péter – Van még valami a túloldalon

**Karinthy Frigyes – Nem mondhatom el senkinek

kép: Bones (amerikai filmsorozat)

Budapest, 2025. december 20.

"And in the naked light I saw, Ten thousand people, maybe more, People talking without speaking, People hearing without listening, people writing songs, That voices never share, And no one dared, Disturb the sound of silnece"*

Keresztek

Állunk ketten a tegnapi ruhánkban már ma. Esik a hó, pusatol, ahogy Békés megyében mondják. Szakad ki tüdőnkből a trauma, nekem inkább a hátamból. Kanyarodik balról egy biciklis, ránkfékez és mintha ismerne, rámkacsint. Minden csöndes, habfelhők bodrozódnak, s a lemenő nap olyan mintha feljönne éppen. Keresztek mindenfele, kelta-keresztek. Úgy látszik, a temetőben állunk, de nem emlékszem, hogy itt beszéltük volna meg a randit. Én azt hittem, kocsmába megyünk. Nyilván egy utcában van, mint mindenhol. Megfeledkeztem valamiről. Arról, hogy mikorra kell rendbeszednem magam.

Elsüllyeszthetetlen

Az utolsó tárgyam is eladtam. Ma még levágatom a hajam és hajnalban felülök a Titanikra. New Yorkban már vár a férjem. Berendezte a babaszobát. Nehéz az ikrekkel, dagadnak a lábaim, alig vonszolom magam, állandóan a savanyúságot zabálom. Nem emlékszem, mikor voltam ennyire boldog. Végre nagycsalád leszünk. Mindig is erre vágytam. Takarókat még viszek magammal a fedélzetre. Azt mondják, hideg szelek járnak. Colin és Keneth lesz a nevük. Csak már itt lennének.

Bette Davis szeme**

Szagra még ehető a kolbász. Mért nem viszem magammal? Éhes leszek, annyi edzésben megéhezik az ember. Már fájnak az izmaim. Nem feledkeztem meg rólad, csak a traumaoldás fájdalmasabb, mint gondoltam. És egyszerre ennyit kioldani. Lehet, hogy ezt nem kellett volna bevállalni, de most már mindegy. A test áthúzza a lelket a traumán. Hogy mi lesz utána, azt nem tudni. Majd ketten eldöntjük. „She’ll take a tumble on you, roll you like you were dice, until you come up blue, she’s got Bette Davis eyes.”

Halálra várva

Van, akit csak az ment meg. A szenvedéstől. Amit mi tulajdonképpen várunk, az az. Kegyetlennek hangzik, de lehet, hogy nem az. Az egy mítosz, hogy egy életünk van. De úgy kell élni, mintha az lenne. Szétcsúszott a valóság. És valóság is többféle van, nyilván ezért csúszhat szét. De lassan rendeződik, és most jó helyre kattannak be a kötések. Amik eddig traumakötésben voltak, most a szeretetbe kötnek be. Az egységbe, amit felfejthetetlen okokból kellett annó hasítani. Illatok, hangok, ízek, imák, szerelmek.***

           SZALAGFÜGGÖNY MÖGÜL BAMBUSZRÜGYET SZELETELNEK****

*Simon and Garfunkel - The sound of silence

**Kim Carnes - Bette Davis eyes

***Ryan Murphy - Eat, Pray, Love (2010)

****HATÓERŐ

Budapest, 2025. december 7.

az újhold után azonnal

A lelkek…

párban születnek, mint ahogy párban is mennek el. Persze az is megtörténhet, hogy valakinek több párja lehet, lévén már többször született le. Hogy végül melyik lélek mellett köt ki azt valami univerzális rend és magasabb akarat határozza meg, ha valaki spirituális, ha nem, akkor az ösztön.

Ha lenne egy varázspálcám...

varázspálcává varázsolnám magam – mondja Ferenc, és tőle mást nem is várunk. Végig se gondolja, hogy akkor is lenne egy gazdája, aki parancsol neki, magától varázspálcák még a herripotterben sem működnek. Csak úgy nem sül el a pálca. Jobb lenne, ha varázslóvá varázsolná magát, akinek van egy szupi varázspálcája.

A svéd szaporulat…

gazdát keres a XIII-dik kerület környékén. Svéd vegán Univerzum kefírgombái túlbúrjánzottak. Lehet, hogy lakto-vegán, de a Grabovoj számsorokat kívülről fújják és még táplálóak is. Eredeti szülők: Ingrid és Bergman. Az Univerzumban alapvetően csak zöldségek voltak és a hűtőre mágnessel feltűzdelt Grabovoj-számsorok. Unaloműzőnek vittek bele a látogatók kefírgombát. Csak arra nem számítottak, hogy ez ilyen. Anno még nekem is volt Kombucha gombám: Lajos. Azt se lehetett lebeszélni a szaporodásról.

A dán betegség és hátsólánc sorvadás…

szóval egy szempillantás alatt: 8 év után csak kiderült, hogy mért fáj a hátam és mért nem tudok ülni. A hátfájás (hát és mellkas) a Bornholm betegség* miatt, emiatt nem tudom tartani a hátam, ülni, meg a sok üléstől elsorvadt combhátsólánc miatt nem. Szóval ne üljünk sokat és a légkondit kerüljük. Gyógytorna-kakukkfű. Szóval most füvezhetek. Szerencsére nem a fertőző fajtája és nem is autoimmun. Biztos megint szomatizálok. Nem ez lenne az első betegség, aminek a tünethordozója vagyok. Szerológia semmit nem mutat.

Összefoglalok: ha lenne egy varázspálcám svéd kefírgombává változtatnám az anyám, bár akkor túlbúrjánzana, mint ahogy már most is, és a dánok mellhártyafájdalmát Dániában hagynám, itthon csak a homeopaták tudják diagnosztizálni.

                              ZSEBREDUGOTT KÉZZEL FÁZNI.**

*Bornholm betegség: Dániában kitört fertőző mellhártyafájdalom, ott vírusos formája volt ismert. A bordaközi izmok gyulladásásval járó, igen ijesztő tüneteket mutató betegség, speciális terápia nélkül. Létezik autoimmun, gombás formája is. Okozhatja légkondícionáló és egyéb faktorok, meghülés, stb.

**HATÓERŐ

Budapest, 2025. november 21.

om gam ganapataye namaha sharanam ganesha* 

A szárnyas tükör

Ülök Csorváson mamáék ágyán a hálószobában, ahol ők sosem alszanak, legalábbis mióta én idejárok tuti nem. Mi alszunk benne, unokák. A fejtámla fölött az ő esküvői képük. Háborús, szóval retusált. Oldalt egy három táblás tükör, úgynevezett szárnyas tükör. Ezt nézegetem. Bele vannak tűzdelve képek a családról, és van előtte egy komód: csipketerítőn kicit-kacatokkal. A csipketerítőn amúgy is a sokszorozódási átok van a házban, ahol díszíteni lehet, ott van: fotel támláján, TV-n, bárhol. A feng shui szerint a hálószobában nem is lehet tükör, de kétlem, hogy erről az egyszerű parasztemberek tudnak. Szerintem pont annyi erejük van, hogy az állatokat és mezőgazdasági munkákat ellássák, feltegyék az off-line tyúkhúslevest az ebédlőasztalra és este nyolckor lerogyjanak a TV elé Dallast nézni. „Micsoda pocsék egy ember ez a Jokey!”- mondja mama. „A szodéj** Isten fasza!”- ez már tata. Így tárgyalják ki a sorozatot. Az Izaúrát nem nézik, mert mama rájött, hogy a faluban mindenki nézi, és ilyenkor megnő a víznyomás, lehet locsolni a kertben. Tata meg a sezlonyon hortyog, Izaúra neki unalmas. A kocsmába majd később megy. Hiányzik a szárnyas tükör, hiányzik a csipke, a fullasztó kukoricadarálás és az estikeillat. Hiányzik a kocsma.

A Zsókavár utcában is lehet szeretni

A hetediken lakunk. Jövünk haza az oviból apuval. A liftbe már Makk Józsi bácsival szállunk, anyu kollégája és fölöttünk laknak, van korunkbeli fiuk és lányuk: - „Szia, Jita!”, mondja és ettől valamiért megijedek. Ahogy be vagyunk hárman szorítva abba kis liftbe. Otthon kilógunk hárman lánytestvérek az ablakban, apu még odaszól: - „Ha kiestek, még jól fel is pofozlak majd benneteket!” Ilyen a szeretet itt a XV-dik kerületben. Ennek az utcának a folytatása a Páskomliget, de az a szeretet majd csaknem 44 év múlva jön el. A hetediken, az is, hogy ne kelljen sokat gondolkoznia a léleknek. Tudja, jó helyen jár.

Angyal a bugyimban

Az angyalokkal valahogy mindig furcsa dolgok történnek körülöttem, sokszor elvesznek, ellopják, ez utóbbi egy fülbevaló, csak fél pár, de nem kapcsolom be, mert nehézkes kikapcsolni. Kell neki egy másik akasztó majd. Egyszer csak azt veszem észre, hogy eltűnt, lefutok a szeméthez, amit levittem, de esélyem sincs, már tök sötét van. Szomorúan fölmegyek, két órája sincs a birtokomban, máris oda. És akkor valahogy az akasztója a nyakamnál a felsőruházatban a kezembe akad. Végiggondolom, ha én angyalfülbevaló lennék akasztó nélkül, akkor hova csúszhattam be a felsőruházat alá. Rázom az ingem, semmi, le a gatya, sehol, és akkor benézek a bugyimba, hátha. Na jó, erre azért nem gondoltam, hogy oda is képesek ezek a lények beférkőzni. Azóta van új akasztója, meg párja, ami egy agyarpár. 

KANTÁROS NADRÁG ÉS FALINAPTÁR**

Őseimnek

*Buddhista teremtő mantra Ganéshához, az elefántfejű Istenhez

**eredetileg szodé, tájnyelv: telhetetlen, mohó, torkos, kapzsi

***HATÓERŐ

Budapest, 2025. október 25.

„Néha jó, néha rossz, néha nem

Néha nem foglalkoztat semmi sem,

Végül minden végső helyére kerül

maradok - ott, ahol voltam - egyedül

Beborítva sugarakkal

szemben állok a Nappal”**

szia Böbe, a bejárati ajtó kibaszott templom-vonalon van már 44 éve

most jutottam el a feng shuiban eddig, így kurvára aktiválhatom az irányokat, ez mindent felülír – se pénz, se szerelem

és valóban úgy is élek, mint egy monk

a qéletebe

de most kicseleztem

van rá gyógymód

The Temple Line Cure

én csak a The Cure-t ismertem eddig…

kicsit összeszedtem magam, és befésülöm a feng shui jegyzeteimet egy füzetbe, hogy ne háromban legyen, és majd innen folytatom, és efölött az édes mondat felett elmentem: „the temple line overrules all your activations”*

tökön szúrom magam, de most komolyan

Hol kellene lennie a bejárati ajtónak? Mert OK szerelem az már van, na de pénz...És hát ugye eddig szerelem se

nem szabad fokra pontosan északon, keleten, délen, vagy nyugaton lenni

pontos fokra: 0°, 90°, 180°, 270°

úgy írj, hogy novellában vagyunk

Na, erre Böbe már nem válaszol, szóval nem publikusak az információk. Mindenesetre feltettem az ajtó fölé a kért Yi Csing hexagrammok közül a megfelelőt, akármi történik, ezután azt már az Univerzum küldi. Az a dühítő, hogy ezt se a keleti, se a nyugati feng shui nem tanítja, csak a Marie. Azt tudnám, mért.

FELHÚZOM A ZOKNIM ÉS KEVEREM A VÉRT****

közben befejeztem a novellát

Mázli

szóval írhatsz, a többit nem adom ki, mindjárt felrakom, szerintem jó lett

Szóval sehol se jó?

a négy fő irányban nem, észak-keleten például lehet

igazából csak a pontos fokon nem lehet, 95°-on már lehet, több fokon lehet, mint nem

Na mondjuk, ha tudnám, hogy ez az ajtó, ami itt van, merre nyílik?

na várjál, ez még edukatív, beleírhatom? iránytű megmondja, kellékest kérdezd meg, lesz neki olyan

Álnévvel.

jó, mi legyen az álnév? már én is eleve álnév alatt írom a novellát, semmi nem indokolja, hogy a szereplőknek ne legyen random álneve (kettős tagadás, az angol fordító imádni fog, ha odáig jutok), nem hiszem, hogy ez bárkit összezavarna, baromi intelligens olvasóim vannak, már csak hatan, de stabilan

Hmmm, valami frappáns kéne

Itt a kapcsolat végleg megszakadt, szóval az álnevet nekem kell kitalálni.

FEKETE ERDEI KANÁSSZAL HÁLNI****

szerintem ez még mindig nem novella, de ilyen naplóbejegyzészerű kipöfögésnek elmegy a blogra, amit már csak 6-an, azaz hatan olvasnak, mindannyian temple line front door mögött laknak valószínű

„Én szállok az idővel és a széllel szembe talán

Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…

Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám

Nem büntethet az ég, ha így állok eléd

Lelkemben bűntelenül

Mert hiányzol...”***

*Diamond Feng Shui @ Midvalley

**Vad Fruttik – Szemben a Nappal

***Demjén Ferenc – Hiányzol

****HATÓERŐK

Budapest, 2025. szeptember 24.

péntek

Csak meg ne sértsem, de az az érzésem, hogy Grecsó Krisztián jobb stand-up-os, mint író. Persze ez nem igaz, csak az Egy életem* nagyon jól össze van rakva, minden poén ül, jó a stílusa. Zsuzsi barátnőm annyira lelkes lett, hogy most olvasni akarja a könyveit, ő eddig nem ismerte. Azt szokták mondani, hogy a színházi előadásoknak van egy behatárolt ideje, ameddig beszélni fognak róla, nem úgy mint a filmekről, amiket percenként előhoznak referenciaként. Azért azt hiszem, erről lesz még szó. Zsu mindenképp fogja emlegetni, hiszen emiatt kezd el olvasni egy új írót. Már neki új. Krisztián akkor lett híres, amikor beperelte egy egész falu, meg talán most. Engem, hír nélküli írónőként az érdekelne, hogy „kivel kell ahhoz lefeküdni, hogy kiadják a műveimet?” Már, ha az íróközösség is úgy működik Magyarországon, mint a tudományos. És akkor még finom, mélyenszántó és cizellált voltam. Írhattam volna sikkasztásról, biofegyvergyártásról és tudományos maffiáról. De mindenkit megkímélek. Ma még aludni is akar az a 16 olvasó, aki követ.

szombat

Békésen ülök a 202-esen, olvasom a Végső valóságot.** Könnyen ráhúz az olvasói élményre, teresen érzem mostanában a valóságot, lehet, hogy pont ilyen a végső. Béla** is valami ilyesmikről írogat, vagy csak én fordítom így. Egy kedves nő átül mellém:

- Nem szeretek menetiránynak háttal ülni – mondja.

- Semmi gond, van itt hely.

A Bányató utcai megállóból már áll ki a busz, mikor egy néni integetve szalad utána. A sofőr jófej, kinyitja a második ajtót, az még a megállót ér, de a néni csak a front door entrance szabályt akarja követni.

- Menjen már hátra, hát kinyitottam! - mondja a sofőr, türelmetlen is, lámpánál állunk. Néni csak az első ajtón próbálkozik, végül a sofőr csak kinyitja elöl is:

- Hát mért nem megy hátra, mamikám, kinyitottam?!

- Jaj, ne haragudjon! Tudtam, hogy meg fog várni.

- Biztos, hogy jó buszra száll? Mi 3 perc késésben vagyunk.

- Igen- Igen. Kérem, ne haragudjon!

Aztán beljebb jön és megáll nálunk, és ventillál, ahogy azt kisebb-nagyobb traumáknál szokás:

- Hát én ezt megéreztem, hogy meg fog várni a busz. Reggel, amikor fésülködtem, kiesett a fülbevalóm az ablakon keresztül le a kertbe. Lementem utána, és megtaláltam. És akkor tudtam, hogy a busz is meg fog várni.

- Biztos jó buszra szállt? - kérdezzük egyszerre a mellém átült nővel - hova tetszik menni?

- A Kökire.

- Akkor jó - már lassan kiesünk az ülésből, úgy röhögünk.

- Micsoda forma! Vigyázzon, blogot írok! - mondom.

- Lesz egy kis inspiráció - mondja a mellettem ülő nő. Röhögünk tovább, azon lamentálva, hogy a néni milyen aranyosan megbékítette a sofőrt, aki egyébként sem haragudott komolyan, csak egyszerre kellett a forgalmat figyelnie, meg a nénit valahogy szabályosan felengedni a járműre. Nekem a néniről szupernagyi jut eszembe. Olyan karakter, csak a skót-kockás sapek és gördeszka hiányzik a felszereléséből, de energikus, sovány, éles eszű és remekül kommunikál. Oroszlánszelídítőnek elmehetne, vagy kígyóbűvölőnek inkább, olyan szép hangsúllyal megvarázsolta a sofőrt, hogy ne haragudjon rá.

A nárcisztikus anyám tanulhatna tőle, kár, hogy ezt nem látja. És még nagyobb kár, hogy amit most írok, meg nem fogja olvasni, mert szerinte attól, hogy a Magyar Íróképző oklevelet ad, még nem vagyok író. Mondjuk bizonyos fokig igaza van, képesítést nem adnak. De hangsúlyokat tanulhatna a nénitől, és nem kell ilyeneket mondani, pláne, úgy hogy nem olvassa az írásaimat. És amúgy is más irodalmat olvasunk, van közös metszet, de például spirituális irodalmat ő nem igazán olvas, angolul meg pláne semmit, míg én bőven. Aki írni tud, az író. Kérdés, hogy mekkora a felvevő közönsége. Egyébként én meg nyugodtan visszavághattam volna, hogy ő meg már fizikailag nem tud írni, szifilitikus*** kézremegése van. Szerintem egyszerűen féltékeny, hogy nekem nincs ilyen problémám, azért mondogatja, hogy tehetségtelen vagyok.

Később, délután megyek unokaöcsém szülinapi partijára. A Bulyovszky- Ferihegyi sarkán egy kocsiból rámköszönnek – Szia. Nem valami bizalomkeltő alak, össze is húzza magát, mintha nem akarná, hogy lássam.

- Ismerjük egymást? - húzom fel a szemöldököm, s csak a szemem sarkából nézem meg. De mivel összehúzta magát, úgyse látnám. Na, ilyen is régen volt, hogy kiköszöngetnek utánam a kocsikból. Utoljára talán, amikor a lakótelepre felhúzták az ötödik emeletet, több mint 20 éve, Judit nővérem még itthon lakott, és az ács munkások utánunk kiabáltak: - Sziasztok, Ivanicskiscicák! Nagyon intelligensen leolvasták a vezetéknevünket a névtábláról, mi biztos nem mutatkoztunk be nekik. Na, azt hittem, ezek az idők már elmúltak, de lám még mindig kiköszöngetnek az emberre, akár mozgó járműből. Mondjuk így valóban kicsi a rizikó. Körömcipőben voltam, csak nem fogok utánaszaladni és kirángatni az ülésről: „ha akarsz valamit, öregem, szálljál ki és szemtől-szembe mondjad!”

Amikor semmit kapsz csak attól, akinek adni kellene, akkor hirtelen megnyílik egy láthatatlan ajtó, és olyanoktól kapsz igazi, mindennapi, felszabadult meglepetéseket, amiket mindenkinek kellene látni. Ezek a morzsák életmentőek, kapaszkodók vissza az ÉLETbe, ahonnan megmagyarázhatatlan okokból kizuhantunk. Egyre több morzsa, egyre több erő. A morzsák vezetnek valamerre. Mint a mesében, ahol a galambok felcsipegetik a hazavezető utat mutató morzsákat. Úgy tűnik ebben a történetben én lettem a galamb. Tubica. Ivanicskiscica.

Az ácsok sosem tévednek. Egyesek a tengeren száraz lábbal át tudnak kelni. Mások egyszerűen csak tetőket szerkesztenek.

A PÉKEK ÉLESZTŐVEL KELESZTENEK****

„Nyomtalanul száll el a szó,

Keresem a választ,

Amíg az a rossz, ami jó,

hol az, aki választ?

Hol az aki mond valamit,

mond valamit?

Repülj, ne várj!

Repülj, ne várj!

Gyere hát, siess,

hamarosan véget ér az éj!

Repülj, ne várj!

Repülj, ne várj!

Gyere hát, velem oda,

hol a csillag földet ér.”*****

*Grecsó Krisztián - Egy életem (önéletrajzi stand-up)

**Balogh Béla - Végső valóság

***Homeopátiás miazmák közül az egyik, nem a valós betegség

****HATÓERŐ

*****Gombóc – Ne várj!

Budapest, 2025. szeptember 22.

„...halála után az ember a legegyszerűbb dolgokra is képtelen”*

...például egy novella megírására is 

Égre-földre keresem Bélát.

Már úgy értem a Béla című komédiát, melynek valószínű az első felvonását írtam csak meg, és még nincs begépelve. Terv szerint azzal akartam berobbanni a magyar kultúrába, mert a blogbejegyzéseket a kutya se olvassa (szám szerint 16 stabil olvasó), és az úgynevezett nagy írók azzal jönnek, hogy novellákat kell írni. Én nem tudok novellát írni, és legyen mindenki nagyon erős, elképzelhető, hogy nem is akarok megtanulni. Mi lesz, ha a novella fortélyait megtanulom, és azon is az a mögöttem minden hidatfelégető minta van, mint a párkapcsolatokon? A karcolatok-tárcák jönnek maguktól. Hogy ki írja őket? Nehéz megmondani. Néha én, néha Örkény szelleme, akit egy osztálykiránduláson megidéztünk és nem küldtünk vissza. Az igazi írás: csatornázás, csak elég tiszta csatornának kell lenni, és átfolyik rajtunk a mű. Ezt a trükköt többen használják. Persze az is előfordul, hogy ötletek lopása. Mindegy, hogy milyen hazugságra építed az életed, ha az, összedől. Vagy ha nem a tied, az Univerzum egy pillanat alatt elveszi tőled, és ott állsz, mint féléve Évával a Móricz-on az elhagyott Ellopott gyermekkor** kétségbeesett keresésekor.

Amikor megvettem a porcelán teakiöntőt az új életembe, már tudtam, hogy nem ott és azokkal lesz új életem, ahol és akikkel terveztem. Mert nálam sosem olyan egyszerűek a dolgok, mint másoknál. Sosem szabad előre vásárolni, ezt most megtanultam. Ha előre megveszel dolgokat az odaköt ahhoz az élethez, ami nem is biztos, hogy a tied. Egy jelzés az Univerzumnak. Persze ez így nem mindig igaz. Nagyon gyakran korábban vásárolt és nem használt tárgyak mégis hamar gazdára találnak, és mások életét lökik valami új irányba. Nekem most a passzív-agresszív kommunikációba lépni az amúgy is toxikus környezetből nem lett volna megoldás. Megint újratervezés van. De most hagyom az Univerzumot, hogy segítsen. Nem fontos az az állandó akarás, és a nem akarás sem. Majd ha a novella meg akar íródni, átfolyik rajtam. Mint ahogy az élet is. Lélekfrakciók hasadnak le, s találnak vissza, hogy a megfelelő időben, megfelelő helyen megtalálják szerepüket, s olyan történetet hozzanak le, amilyen még nem volt, és csak egy regényben lehet róla olvasni, vagy filmen látni.

A boldogtalan embereket és szokásaikat elhagyva új kör van születőben. Egy másik élet, más szereplőkkel, más helyszíneken, más éghajlaton, más feladatokkal.

lélekkorrekció-unlearn-relearn-rátanulás-kattan a vágány, s máris másik sínen vagyunk-a depresszió, mint titkos szerető elköszön

FELVESZ A HAJÓ ÉS VÍZÖZÖN***

Visszaadom a szerepem, újra Rita vagyok.****

AKI A BÁTYÁM CIPŐJÉBEN RAGYOG***

„Nézd!

Jövőt mutat tenyerem

Lásd!

Rövid lesz a szerelem

Mindenki alszik, pihen ha fáradt

Süket a város, meghalt az utcazaj

Rossz ízű könnyek marják a torkomat

Valakit szemben ugyanígy fojtogat

Szinte ugyanaz

Nézz fel hozzám egyik nap!

Hogy elvidd a csókjaidat

Tavaszi illatodat, ágyamból árnyaidat

Másképpen cseng a neved

Jó volna hinni neked

Nem kérem, vidd a kezed!

Szedd össze mindenedet!”*****

*Háy János: Boldog boldogtalan

**Bibók Bea: Ellopott gyermekkor

***HATÓERŐK

****Hellinger -féle Családállítás során a képviselet (szerep) visszaadásakor használt mondat.

*****Gombóc-Bery Ari: Mindenki alszik

Budapest, 2025. szeptember 1.

Ülök a metrón és azt veszem észre, hogy ugyanaz az apa és fia ül velem szemben, mint két órával ezelőtt idefele. Ők is néznek, de mindhárman úgy teszünk, mintha ez természetes lenne. Ráadásul egy másik metróvolal, idefele a 4-esen, most a 2-esen. Kicsit olyan, mintha a sors mindenáron azt akarná, hogy találkozzunk. Aztán az Őrsön mindenki kiszáll, és nem foglalkozunk tovább a sorssal. Ráadásul nem erre szoktam visszafele jönni, hanem vonattal megyek Keresztúrra, de most elment az orrom előtt, és nem vártam meg a következőt. Szóval most nekem nem is itt kellene ülni. Ha idejében a Keletibe érek, sose látjuk egymást újra. Néha ennyi kell csak a sorsnak. Egy lekésett vonat. És minden visszazökken a helyére. Azt várom, hogy a sors visszasodorja az életembe azt, amit elvesztettem. És ez úgy tűnik, akár két óra alatt megtörténhet. Csak a megfelelő véletleneknek kell összejátszania.

Azt mondják, ha már összeesküvéstől tartasz, tarts attól, hogy az Univerzum összeesküdött ellened, hogy boldog legyél. Vannak dolgok, amiknek a helyére kell kerülni, hogy bizonyos dolgok megtörténhessenek. S ezek a dolgok lehetnek ilyen aprók, hogy lekésel egy vonatot, vagy nem mész el egy találkozóra, vagy épp hogy elmész, vagy máshova mész családállításra, mint eddig. És akkor az Univezrum megrázza magát, és a lábad elé ejti, amit neked tartogatott. De sem előbb, sem később, mint kellene. Lehet, hogy ez most nagyon New Age szagú, de az életben a véletleneken múlhatnak dolgok. Felfedezések fogantak a lustaság és a véletlen égisze alatt. Sorsok mért ne foganhatnának?

Kimegy az ember a Világba azzal a szándékkal, hogy szeressen és szeressék. És mi történik legtöbbször? Csak bántjuk egymást. Mégnagyobb sebet ejtünk egymáson. Elküldjük azt, akihez foggal-körömmel kellene ragaszkodni, és foggal-körömmel ragaszkodunk, amikor el kéne engedni. Mi sem tudjuk mit akarunk, és ő sem. Csak azt, hogy egymást. S mégsem megy. Pedig szeretni egyszerű. A szeretetlenség fáj. Szétszakít kívül, s belül.

A HALFEJŰ OROSZLÁN REPÜL*

*HATÓERŐ

kép: Mr. Nobody - Jaco Van Dormael, 2009.

Budapest, 2025. augusztus 15.

Történhetett volna nagyobb baj is...

szerencsére csak egy tányér tört szilánkokra, hogy figyelmeztessen, ha már az érzéseimre, angyalokra, segítőkre nem hallgatok, és kényszerítenék valamit, ami, ahogy magamnak is bevallom csalószagú. Ha azt a sugallatot hallod, hogy túl szép, hogy igaz legyen, akkor az úgy is van, tehát nem igaz, és valami sokmenetes kampó kapaszkodott beléd. Talán a tavalyi csalókavalkád valamire mégis megtanított. Még egyet feldobott a karma, hogy tesztelje, megtanultam-e a leckét és továbbengedhet-e a tiszta életbe. Persze idén is megvolt már egy szélhámos, aki hiába volt a barátnőm barátnője és most ez is. Szóval ki tudja, hogy ismerősben is mennyire lehet megbízni, vagy őneki mik a tapasztalatai, felé melyik arcát mutatja. Akár száz generáció is nyomódhat ránk. Azoknak az átka, kínja, rossz döntései, hazugságai, félelmei, beteg mintái, előítéletei. És lehet, hogy ezt a káoszt egy mosogatás közben kézből kicsúszott tányér rakja helyre. Szól, hogy figyelj! Ábrándozol! Kiesel a valósból!

Fordított sorrendben volt…

először vettem be a bélnozódát, és aztán kezdtem el megküzdeni a fantommal. Persze mindkettővel egyszerre kínlódik az ember. Bach szerint a bélmikrobiom összetétele összefüggésben van az ember működőképességével és akár egyes személyiségjegyeit is befolyásolja. Állítólag azoknak, akik csak 8 napig mantráznak, megváltozik a bélmikroflórája, és bármilyen távol legyenek egymástól, bármit egyenek, egymáséra fog hasonlítani. Az is elképzelhető, hogy egymáshoz közel rezgeti őket a mantra ereje, vagy a bélmikroflóra mondja nekik, hogy menjenek ugyanarra a helyre, ahol találkozhatnak. Ott, ahol előző életben elváltak. Folytathatják, ha akarják.

Vagy mégis jó a sorrend…

és a transzgenerációs fantom bélflórája öröklődik? Talán mindegy is. De azt, hogy mivel táplálkozunk testileg, szellemileg és lelkileg, mindig van választásunk megváltoztatni. Ha más nem, mantrázni teljesen ingyen, önállóan lehet. 

KENYERET DAGASZT ÉS KACSINT A NAPKELET***

*Ábrahám Miklós - Megjegyzések a fantomról: a fantom tulajdonképpen az az „átok”, ami a családrendszerben bárhol felütheti a fejét, ha egy ős nem akarja felvállalni a sorsát, azt továbbörökíti valamely utódjának.

**Dr. Edward Bach által kifejlesztett és alkalmazott a bél mikroflóráját érintő homeopátiás kezelés, munkásságát Dr. John Paterson folytatta: mélyen és sokáig tartó hatású szerek, melyek megfelelő alkalmazásakor számos indulat, elnyomott érzelem tud kibontódni és kitisztulni a szervezetből, melyek hatására jelentős és tartós életminőség javulás érhető el. Krónikus betegségek kezelésekor, alkati kezelés alatt használatosak, traumaszernek is adható.

***HATÓERŐ 

kép: Three billboards outside Ebbing (Három plakát Ebbing határában) - Martin McDonagh, 2017

Budapest, 2025. augusztus 5.