Fülbe aplikálva, fülön-fejen, zsemle nagyságú. Antenna lóg ki belőle. Rádióhoz, cd-lejátszóhoz, walkmanhez, walkie-talkiehoz, de leginkább okostelefonhoz csatlakoztatva.

         Nyilván azért szaporodtak el ennyire, mert az emberek macskaszerű közönnyel viseltetnek a városi természet nyújtotta képek és hangok befogadása iránt és inkább egy belső világba menekülnek.

         De nem is erről akartam írni. Amikor az omnibusz bejött a divatba, ősanyáink hosszú romanisztika korabeli rokolyát öltve, egyenes derékkal, hercegei tartással utaztak ezeken a járműveken. Ezt a pozíciót egy gondosan megválasztott és az öltözéket kitűnően kiegészítő ernyőre hanyag eleganciával való támaszkodás tette teljessé. Ebben a korban, ha egy úr le akart szállni a járműről, főhajtással a következőt rebegte: - Nagyságos asszonyom, elnézését kérem, le szeretnék szállni. Kérem, arrébb vinné az ernyőjét, hogy ebbéli szándékomat jelezhessem a kalauznak?

Mire a válasz emígyen hangzott: -Természetesen uram, a legnagyobb örömmel.

         A minap, mindehhez képest a buszon egy izomagyú, napszemüveges, kopasz gorilla csak hanyagul megkocogtatta a vállam és ujjával jelezte, hogy az útjában vagyok és engedjem már ki, mert ő le akar szállni.

         Hogy a verbális kommunikáció kezd kihalni korunkból, már rég észrevettem, de hogy a non-verbális is már-már a zen-minimál kategóriát súrolja, az lesújtó. Geszusnyelvről nem is beszélhetünk, hiszen faarca volt, vonal szája és a Bono által oly népszerűvé vált átláthatatlan napszemüveg a kézenfekvően merev tekintetét is eltakarta.

         Merem állítani, a siketek és hallássérültek jelnyelve is szofisztikáltabb. Félek, ha a kommunikációnk tovább degradálódik, nagyon unalmassá válik majd az élet.

Budapest, 2014. szeptember 28.

Az internet-adó javaslatának kapcsán elgondolkodtam, kit és mit is lehetne még megadóztatni?

         Vessünk ki terjeszkedési adót a ,,kripto-kommunista” vakondra, mert meg nem engedett ,,földalatti” konstrukciós munkálatokat végez az egyébiránt jól rendezett kertekben, szántóföldeken? Vagy sebességadót a ,,buddhista” csigára, mert meditatív lassúsággal halad és ezzel föltartja a mai rohanó-zakatoló világ ritmusát? Esetleg holdfény használati adót a ,,holdkóros” tengeri teknősre, ki a Hold fázisaihoz igazodva teszi le tojásait és kicsinyei a Hold fényét követve találják meg anyjukat? 

         Nem, mégis egyszerűbbnek tűnik az embereket megadóztatni. Vessünk ki rájuk csókadót! A csók, lévén természeti juttatás, Szja (16%) és EHO (27%) köteles. A kettő összesen több, mint 40%-os adókulcsú. Nézzük az ügynek a jó oldalát! Ha legközelebb akarsz adni egy csókot a kedvesednek, adjál mindjárt kettőt és aznap már nyugodtan alhatsz, hogy az államgazdaság nem miattad fog összedőlni.

Budapest 2014. november 12.

Könnyekig meg vagyok hatva, amikor azt mondom, hogy azok a drága nők, akik szilikon melleket operáltatnak magukra tulajdonképpen a társadalom téves megítélésének áldozatai. A pszichológusok úgy gondolják, hogy testképzavarosak, de ez egy rendkívül korlátolt vélemény és abszolút nem látja át ezen tett valódi okát.

Tulajdonképpen eme hölgyek tisztában vannak a Globális felmelegedés várható következményével. Azaz, hogy a jégsapkák elolvadását követően a vízszint annyira megemelkedik, hogy szárazföld szinte nem is marad és tudják, hogy a szilikon jól úszik a vízen.

Bizonyára azt tervezik, hogy ha ez a szörnyű idő eljön, ők élő tutajként összekapaszkodva majd lebegnek a víz felszínén és mi többiek, ha már kifáradtunk az úszkálásban, beléjük kapaszkodhatunk.

Ilyen fokú előrelátást és altruizmust egyszerre még nem tapasztalhattunk egy bizonyos embercsoportnál.

Ezen felül bizton állíthatom, hogy egy új pszichológiai irányzat is kezdetét veheti, nevezetesen a Csíkszentmihályi Flow-ja után a Műmellűek Rafting-ja.

Senecának igaza volt, a dolgok nem vagy csak jók, vagy csak rosszak, hanem jók és rosszak egyszerre, és az ember ítélőképessége dönti el, hogy hogyan kezeli azokat.

Budapest, 2013. október 14.