Ma az Örs vezér tértől hazafelé utazva a buszon egy olyan négyes ülésbe ültem be, csupa „értelmiségivel”. Tudjátok: kigyúrt-kivarrt izmok, szolárium és Taigetosz pozitív, az értelemnek a leghalványabb szikrája sem látszott a tekintetükön. Persze, végül is mindegy, hogy kivel ül egy csoportban az ember, ha van egy jó könyve.

Az élet azért szerencsére nem ilyen egyszerű: el kezdett viszketni a mellem alja. Rengeteg gondolat futott át az agyamon: például mit tenne egy férfi, ha bombázókkal lenne körbevéve és Dél-tájt viszketegség gyötörné… Ezen felbuzdulva megvakartam, de ahelyett, hogy elmúlt volna, az egész mellemen csupa viszketegség vett erőt. Ha ezt nyilvánosan megvakarom, az már a softpornó kategória és ki kell tegyem a 18-as karikát. Úgyhogy összeszorítottam a fogam és vártam, hogy múljon.

Közben elérkeztünk a híd előtti bekötőúthoz, ahol három „ribizli” volt már esti szolgálatban. Lám-lám, gondoltam, úton Keresztúr felé és Keresztúron is a testiség rabszolgái vesznek körül.

Azóta próbálom felfejteni ezeknek az eseményeknek a mondanivalóját. Egyes ezoterikus tanok szerint a velünk történt eseményeket mi vetítjük ki magunkból, mert ezzel is tanulunk valamit. Hosszas analízis után én azt hiszem a következőt tanultam: „Ha viszket a melled, wazze, mindegy, hol vagy, vakard meg…esetleg előtte kérj igen nőiesen bocsánatot!” Hát mára ennyi!

Budapest, 2015. június 16.

Kedves Beethowen!

Úgy látom a Sors szimfónia megírása nagyobb feladatot rótt Magára, mint reméltük. Hogy van a hallása? Én adminisztrációs okokból november elején nyithatom meg óvodámat Budapesten. Írjon, ha ideje engedi!

Őszinte híve: Brunszvik Teréz

1828. október 

Terus!

Mióta szólítasz a vezetéknevemen? Az a szeptemberi éjszaka semmit nem jelentett neked? Te dög!

Ölel a te Ludwigod

---------------------------------------------------------------------

Drága Ludwigom!

Azt hittem, elfogják a leveleket. Mostanában azt sem tudom, hol áll a fejem. Képzelje, eszembe jutott, hogy az óvodába akkora méretű székeket, asztalokat kellene rakni, mint a gyerekek. Hát nem nagyszerű? Mikor esedékes a válása attól a szipirtyótól? Ne dolgozzon sokáig éjszakánként!

A Maga szertő Teréze 

Terikém!

Mit hablatyolsz itt össze székekről meg asztalokról? Azt mondd inkább, mikor bújunk újra össze! A válás úton van, bár lehet, hogy a pestis hamarabb végez vele. Esetleg érdemes lenne várni! Az új nyitányom magasabb passzusait alig hallom. Baj lesz ebből, úgy érzem!

Csókol: Ludwig

-----------------------------------------------------------------------

Ludwig!

Nem gondoltam, hogy Magának csak a szex számít! Maga is csak olyan, mint a többi! Gondolkodom a mindenszenteki látogatásomon…

Teréz

Na, Bubus!

Ne legyél olyan morci! Ha eljössz, megmutatom a zongorámat! Grand Piano-most mi kell még?

L.

Budapest, 2010. október

Művészettörténészek már régóta vitatkoznak azon, hogy Szinyei Merse Pál-Lilaruhás nő című képét valójában ki festhette. A kép annyira kitűnik és elüt a művész többi munkájától, hogy már évtizedek óta az a gyanú lengi körül, hogy valaki más állhatott az ecset mögött a megalkotása során. A képen a francia plein air festés elveit felrúgva a művész egy sajátságos úton jutott el a színek világos ragyogásához, a levegő és fény rezgésének visszaadásához.

Hosszas keresés és tudományos vita után a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2014. évi konferenciáján időzített bombaként robbant az a hír, hogy a képet tulajdonképpen az erdei nünükeszúnyog lárvák ecsetszerű úszókarjaikkal festették. Ezek az állatok kiemelkedő művészi hajlamaikról igen jól ismertek és lárvakorukban sem tétlenkedvén úgy tűnik, hogy festői babérokra törnek. Egyetlen apró kétség merül fel ezzel a képpel kapcsolatban, mégpedig az, hogy ez egy olajfestmény. De valószínű, hogy az 1874-es dunai gázolaj szállító hajó olajszivárgásából meríthettek a kis lények alapanyagot. A remegő-rezgő ecsetvonások mindenképpen az ő munkálkodásukat bizonyítják.

Tudományos körökben elterjedt pletykák szerint Andy Warhol műveinek többségét is ők festették, kifejezett tekintettel a Campbell’s Tomato soup reklámkampány képeire. A kutatások ebben az irányban még nagy erőkkel folytatódnak és nem csodálkoznánk, ha újabb művek bukkanának fel, melyeket ezek a kis kreatív és igen lelkes lények alkottak, mindig valami újat hozva a művészetek és művészek világába.

Budapest, 2015. május 16.

Már régóta megfigyelt tény, hogy az erdei nünükeszúnyogok a násztánc közben a horror vacui elvet követve teljesen betöltik a rendelkezésükre álló teret. És nem csak, hogy betöltik azt, de Benoit Mandelbrot megfigyelése szerint a Fibonacci szekvenciát követve fraktálszerű káoszt képeznek, amely New Yorkban gyakran hurrikán kialakulásához vezet. Ezt a jelenséget nevezte el Edward Lorenz, meteorológus, „nünükeeffektusnak”.

A nünükék ilyenkor teljesen elvesztik a fejüket, belső háborút vívnak az EGO-jukkal. Ez az eredeti értelemben vett dzsihád kiszakítja őket a Nagy Egészből, a Tao-ból.

A násztánc végső célja, hogy visszaszerezve méltóságukat újra szeretetteljes lénnyé varázsolják magukat. Ezt a „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” („Ne nous soumets pas a la tentation, sed libera nos a malo!”) könyörgések kántálásával érik el.

Tudják, hogy a Szeretet Törvénye mindent fölülír. Örök szabály, amely alól nincs kibúvó. Ebbe az állapotba kell hát visszatérniük, hogy kis életüket tovább folytathassák és családot alapíthassanak. Minden élő dicséri az Urat! Amen!

Budapest, 2015. május 12.

Kutatói körökben bombaként robbant az a hír, miszerint az erdei nünükeszúnyogok és Erzsébet királyné közt a genetikai állomány egyezése több mint 95%-os. A tudós világot már régóta foglalkoztatja ezeknek a különc lényeknek a származása, erre az eredményre azonban nem számítottak.

Állítólag VII. Edward nyarait rendszerint Marienbadban töltötte, ahol megtetszett neki egy fürdősnő. A légyottokat a helyi erdőben titokban tartották és eközben csíphette meg a királyt az erdei nünükeszúnyog egy korai őse. A vérszívás eredményeként a gének keveredtek és nemzedékek sorának adódtak át. Valami Isteni szerencse folytán a gének mutációja a királyi és a rovar családban is egy irányban történtek (millió az egyhez az esélye az ilyen jellegű összehangolt evolúciónak). Ma a két fajt már csak az epigenom „szekvenciája” alapján és persze szabad szemmel, ránézésre különíthetjük el.

Most folyik az egyezkedés a királyi család jogászai és nünükeszúnyog küldöttek közt arról, hogy a szúnyogok esetleg erre az erős kapcsolatra hivatkozva megkapják Sherwood erdejét. Továbbá Erzsébet királynő gondolkozik azon, hogy a nünükéket megfelelő oktatásban részesítse-e. Ezügyben már konzultált is a University of Cambridge rektorával: tánc-, etikett-, angol nyelv-, irodalom és történelem órákat tartanának a kis lényeknek, hogy méltóak lehessenek királyi örökségükhöz.

Csodaszámba megy az ilyen nemesi leszármazás felfedezése, de ha mélyen magunkba nézünk, mindannyiunkban ott lapul egy nemesebb Én. „Minden emberben ezernyi másik ember van eltemetve. (…) Tízezernyi. Azok, akikké válhatott volna. Mindannyiunkban ott rejlik a költő is és a tolvaj is, a haramia is és a szent is, a tengerész is (…) Nem adatott meg, hogy ezernyi életet éljünk, kiválasztunk ezek közül egyetlenegyet, gyakran hibázva közben. De ha egyszer meghoztunk egy döntést…emlékeznünk kell arra is, kivé válhattunk volna. Magunkba kell olvasztanunk minden meg nem élt életünket.”-Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Budapest, 2015. május 7.

Egy korábbi cikkünkben már utaltunk arra, hogy a biotechnológiai kutatások nyomán a tudósok új szaporodási viselkedésű nünükeszúnyog hímeket alkottak. Az első  tapasztalatok, miszerint a génmódosított állatok nem akarnak szaporodni, arra sarkallták a kutatókat, hogy tovább fejlesszék a mintapéldányokat.

Több éves kísérletezés eredményeképp rávették a GM állatokat az utódnemzésre, de ekkor egy újabb problémával találták szembe magukat: az ilyen hímek nem hajlandók gondoskodni az utódaikról, helyette inkább visszaköltöznek a szüleikhez és szingli életet élnek. Ezt a jelenséget nevezték el „full nest” szindrómának.

A nem kívánt „mellékhatások” sora ezzel nem zárul le, hiszen az év folyamán az első generáció tagjainak szülei már nem élnek, így az ilyen hímek gyakran megzavarodnak és a kutatósegéd háztartásába, vagy a bambább PhD hallgatók köpenyzsebébe költöznek be.

Az alap probléma nyilván onnan eredhet, hogy mint a rovarvilágban általában, a násztánc-utódnemzés-családgondozás génjei egy genetikai clusterban helyezkednek el, ahol a gének meghatározott sorrendben és kaszkádszerűen aktiválják egymást. Ha az egyik gén működésébe beleszólunk egyértelmű, hogy az utána következő gének és az azok által kódolt magatartás is zavart szenvednek.

Valószínű, hosszú út vezet még oda, hogy a tudósok kényükre-kedvükre úgy manipulálják a természetet, hogy annak ilyen és hasonló utóhatásai ne legyenek. Addig is érdemes szem előtt tartani, hogy a Természet tart életben minket és ezért tisztelettel és alázattal tartozunk Neki.

Budapest, 2015. április 25-27.

Már hosszú idő óta ismert az a tény, hogy az erdei nünükeszúnyog monogám, választott társához az egész szaporodási cikluson át hűséges faj. A XX. század végén azonban elharapódzott a szúnyognőstények körében a láncdohányos magatartás, ami a hím állatokat meglehetősen irritálja, főképp mert a nőstények gyakran hamuznak a szárnyukra, megégetvén azt.

Ez a viselkedés a hímállatok hordáiban a kiválasztott nőstény elhagyásának gondolatát plántálta el. Populáció szinten "erdőtűz" szerűen terjedtek el a válóperek, maguk után vonva olyan „cutting edge” kérdéseket, mint például, hogy mi lesz a nászokból származó utódokkal, vagy a közös élőhellyel.

Természetesen a legégetőbb gondot az utódok elhelyezése okozza, olyannyira, hogy a rovarvilág bíróságai kénytelenek voltak párkapcsolati mediátorok segítségét kérni a köztudottan impulzív és vehemens állatok vitáiban.

A szakemberek állítják, hogy a peték és lárvák, illetve kikelt fiatal egyedek kommunikációja szüleivel meghatározza az egyedek testi és lelki egészségét. Az anyákkal mindkét nemű csemete jól megérti egymást, de az életben való helytállást az apaállatoktól tanulják. Sokan beszélnek még a nagyszülők facilitáló hatásáról, lévén a faj egy évben két generációt is kikelt. Azon túl, hogy a nagyszülő ki tudja javítani a szülők nevelésben vétett hibáit az ilyen kapcsolat egy teljesen új dimenziót nyit a gyerekek felé.

Ahogy Müller Péter írja: „A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban lényünkkel neveleünk. A nevelés: titkos metakommunikéció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat- de éli nyugalmadat és derűdet is – ha valódi.”

Épp ezért próbálják a mediátorok a nünükehímeket inkább arra ösztökélni, hogy nyíltan vállalják fel érzéseiket és a beszélgetések során ítélkezés nélkül feltárják a konfliktust kiváltó okokat, a motivációkat, a hibás kommunikációból eredő félreértést és ha lehetséges a feleket békés megegyezésre jutatják, nem egy esetben a párok rekonciliációjára.

Annyi hasonló gond van a Világban, ami új kommunikációs csatornák megnyitásával, a nézőpontok közelítésével orvosolható lenne. Mért ne vehetnénk példát a nünükeszúnyogokról és azok békésebb megoldásairól?

Budapest, 2015. április 25.

Köztudott, hogy az erdei nünükeszúnyog a rovarvilág egyik lelkileg legkifinomultabb, legérzékenyebb állata. Freud már korai munkáiban megemlíti, hogy a nünükeszúnyog nőstény párzási időszakában és különösképp peterakáskor igen irritábilis, már-már hiszteroid vonásokkal jellemezhető. Freud nem restellt Aczél Márton, magyar entomológussal és Kodály Zoltán zeneszerzővel is konzultálni az esetről.

Kodály jól ismert frázisa, miszerint: „ Vannak a léleknek régiói melyekbe csak a zene világít be.” csengett a fülébe a korai pszichoterapeutáknak, amikor a nünükék segítségére igyekeztek. Egyértelmű volt ezen lények esetében egy a nonverbális kommunikáción alapuló terápiás eljárást keresni. És mivel a rajzterápiával nem boldogultak-mindig kicsúszott a rajzeszköz az állatok lábai, csápjai és szárnyai közül-így ebben az irányban indultak el. A zene nyugtató, harmonizáló, lélekemelő tulajdonságain túl fejleszti a kreatív fantáziát, olyan emócionális emlékeket dolgoz fel, melyekhez más utakon nem érhetünk el.

Végül a megoldást Sáry László zenepedagógus és zeneszerző találta meg. Ahogy önéletrajzi munkájában írja: „1976-ban pszichiáter barátom kérésére az akkor frissen készült kompozíciómat – Kotyogó kő egy korsóban –lejátszottam a tatai elmeosztály rovarrészlegének. Meglepetésemre ugyanazt a pozitív hatást és eredményt tapasztaltam, mint a koncertlátogató közönség, vagy egy zenészekből álló hallgatóság esetében.” Sáryt ez az eredmény arra lelkesítette, hogy kis pártfogoltjait is zenélésre ösztökélje. Rengeteg „zenemű” született ezen kezdeményezés égisze alatt. Az ismertebbek közt találunk olyanokat, mint a Like a virgin, az Ice-ice baby, vagy a The way you look tonight eredeti változatai.

Elmondhatjuk, hogy hosszú út vezetett oda, hogy egy oly nagy populáció oly hosszú ideje sajgó sebére találtunk írt. A sikeres kezelési módok ritkán ilyen termékenyek, örömet szerezve mind a terapeutának, mind a betegnek és ebben az esetben a közönségnek is. Még számos mű várat magára. Kíváncsian várjuk a további fejleményeket!

Budapest, 2015. április 11.

(Köszönet az ötletért Vámos Nikolettnek!)

- Hans, hol van a Szent Kehely?

- Drágám, a fagyasztóban, rögtön jobbra a zacskó borsó alatt.

- Mindig olyan ellenséges vagy, ha komoly dolgokról beszélünk!

- Nem vagyok ellenséges, csak nem haladok az új kerámiámmal.

- Az a hibrid nyúl?

- Ne cikizd a munkáimat! Ez kérlek egy Wolpertinger!

- De mért van szárnya?

- Ezt te nem értheted, Bella, ez művészet! Az ilyeneket nem lehet megmagyarázni! Bajor mitológiai alak.

- Nem szeretem, ha valaminek nincs értelme. Olyan bizonytalanná tesz!

- Mert a Szent Grál keresése értelmesebb elfoglaltság? Mindenki tudja, hogy a női méhről van szó. Ez egy lerágott csont. Mit ragozzuk még?

- Mert a rágcsáló dinoszaurusz nem? Már rég kihalt!

- Bella, te igazából szexelni akarsz!

- Végre, azt hittem sosem találod ki!

Debrecen, 2014. július 16.

Namost kérem, van itt ez a Repülős Gizi.

     Sokat gondolkoztam azon, miért is olyan érdekes Ő. Valjuk be, irígykedünk rá! Meglett korára is túljár gyakorlott detektívek eszén. Neve pedig visszaidézi Magyarországnak azt a romantikus aranykorát, amikor még Budapest és vidéki városok -Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen- közt naponta voltak repülőjáratok.

       Bevallása szerint soha életében nem ült repülőn, csak a szalagcímek kedvéért kreálták neki az újságírók ezt a ragadványnevet. Így dőlnek össze a mítoszok.

       20 alkalommal ítélték el szabadságvesztésre, összesen 40 évnyi börtönbüntetésből 17-et töltött le. És most itt van megint, újra elfogták. Az öreg korral járó vasúti ingyenjegyek beláthatatlan távlatokat nyitottak a karrierjében. Kora nem hogy akadályozza, inkább iniciálja az újabb bűncselekmények elkövetésére.

       89 éves. Nem lenne egyszerűbb megérteni mért csinálja? Lehet, hogy kalandra vágyik, vagy társaságra, vagy csak arra, amire mindeki-szeretetre és így adja tudtunkra, hogy figyeljünk már végre rá. Figyeljünk rá jól! Figyeljünk egymásra jól!

Budapest, 2015. március 12.