„I turn away from the wall, I stumble and fall, but I give you it all” – énekli Barbra Streisand a Woman in love-ban, és kezdem érteni, hogy falba ütköztem, de hogy mért kell porrá zúznom magam minden egyes alkalommal, az egy érdekes kérdés. Nem tudom hol kezdődött ez a családban.

- Most egyébként úgy tűnik, hogy eggyé is váltam a fallal és nagyon remélem ez nem az a fal, ami Jeruzsálemben tárolja a kívánságokat, mert annyi ideje és energiája szentritának sincs, nekem meg pláne, hogy minden kis bisz-basz kívánságot teljesítsen. Lehet a berlini fal, amiből amikor ledöntötték, a homeopaták szert csináltak és traumatikusan szétválasztott családok terápiájára használják. Egyszer már kipróbáltam, és arra ami akkor kiderült még nem biztos, hogy a világ fel van készülve. A’sszem ez itt a cliffhanger. - mondom Annának büszkén, hogy valami újat is tanultam.

- Nekem ne adj több szert! - mondja, mert múltkor kissé megnyúzta a szer, amit kapott. S csendben megfogadom, hogy mindenkit poharas módszerrel kezelek, ha jön.*

- Kezdődhetett a Rudolf-majorban, ami a Wenckheim gróf birtoka volt, apai ágon, vagy VII. Edvárdnál, anyai ágon, vagy egy olyan Galaxisban, ahol fejetlen gyufát találok a gyufásdobozban. Erre még nem volt precedens 50 éve. Te láttál már ilyet? - kérdezem miközben veszem ki a faszálat, mert ez így gyufának már nem nevezhető. - Ma sem gyújtok rá. Egyébként a központi Szabó Ervin könyvtár a volt Wenckheim-palota. Biztos innen van a könyvimádat. Az angol meg az Edvárdtól.

- Hú, gyorsan megmérem a vérnyomásom! - mondja Anna, aki két cigi és a reggeli-déli kávé közt rutinszerűen méri a vérnyomását. Nem, mintha ez bármit is változtatna az állapotán. - Kivizsgálásra nem megyek, oda csak a hülyék és a buzik járnak. - mondja, s félig kilóg a cigi a szájából.

Röhögök, hogy ez meg milyen elmélet, s kémlelem a plafont, ami forgácsokban dobja le a vakolatot, s finoman kérdezem – Ti nem akartok tatarozni? Egyébként addig ne is tatarozzatok, amíg Béla nem látja, ez valami filmbe remek lesz. Bár szerintem ő képes ilyet percek alatt csinálni, de így az igazi, olyan jó zártosztály hangulata van. Anna felhúzza a szemöldökét. Neki is pont a filmesek hiányoznak. Ebben a konyhában mindig ilyen kibaszottul lehangoló-füstös-savas történetek és érzések ülepednek, s ha a kutyák végre befogják a papagáj kezdi rá.

- A’sszem van egy stelliumom a mérlegben. - mondom nem tudom mért.

- És az nem fáj? - kérdezi röhögve a Valami Amerikára gondolva, amikor Hujbert Ferencnek a Jupiter volt az Aszcendensén, és az 1,2,3,4,5-el Lottó ötöst nyert.

- Egyébként eléggé. Mondjuk titráláshoz remek tulajdonság. Ez a görbe tű mire is jó? Zsákvarró? - kérdem kissé bizonytalanul, mert közben elővette a varródobozát. Valamit stoppolni fog cigizés közben. Ez pont olyan, mint ómami, amikor cigizve főzte a lecsót, s mikor beleesett véletlenül a hamu, belekavarta. Laza volt, mint a rigalánc. Ezt a két jelenetet egy filmben össze kéne fényképezni. Hát nekem a memóriám fényképezte egymásra.

- Inkább kárpitozáshoz, amigurumi figurákhoz. - mondja büszkén, hogy miket tud.

- Na jó, ne káromkodj!

- Mondod a titrálással. - forgatja fáradtan a szemét. - Klárikával meg az van, hogy a békési lakások árát eltette és azóta is ünnepszámba van, ha megjelenik, lovagja fel sem jön. Mi ingrata persona** lettünk, vagy ő nekünk.

- Na ezek a jogi kategóriák nekem nincsenek meg.

- És akkor mi van Bélával?

- Neki én vagyok az a latin persona, amit te itt emlegetsz. Egyébként ez egy lerágott csont. Sima séma-kémia.

- Na hagyjál! - gyújt rá már a harmadik cigire. Jössz ezekkel a pszichológiai szakszavakkal. Trauma-kötés meg séma-kémia.

- Még az ikerlángot ma nem mondtam. De az nagyon gyakran szar. Gyakrabban az, mint nem. Plusz semmi nem pusztítja el a kötést. Bármi történik az megmarad. Erre kár volt szerelmi kötést rakni. Már úgy értem az új nő, aki már régi részéről. Hogy a szerelmi kötéseknek milyen instant karmája van abba se menjek most bele? Kb. 10 milliárdszorosan csap vissza. Nagyon hülye, aki csinálta. Lehet én is megmérem inkább a vérnyomásom. - mondom, de már csak kínomban. - Az legalább biztos.

- Akkor Zsoltinak se adjak Arnicát a fejsérülésére? Pont akkor volt a balesete, amikor nekem. Ez durva. Mi volt aznap? Valami kozmikus balesetcunami?

- Nem merek elé állni ilyenekkel.

- Hát ez nem kényszer.

- Anyukáddal mi van?

- Nem akar mozogni, pedig tudna. Meg nem megy segítségért. Én meg szülőt nem mentek meg. Az játszmába fajul. És már amúgy is játszmában vagyunk. Ezek ilyen érzelmileg éretlen szülők, már sosem érnek meg. S mivel éretlenek elérhetetlenek is. Van is valami szeminárium, amire mehetnék, hogy ezzel foglalkozzak, de nem igazán értem mért nekem kéne ezt megoldani. Mondjuk így az összes Béla probléma is most leesett. Érzelmileg éretlen és elérhetetlen. Szerintem nem én vagyok az első, aki erre az összefüggésre rámutat.

- Akkor kérsz még egy cigit?

- Persze, meg ha van egy sör, azt is. Hoztam, szóval van.

- És mi a te részed a történetben? - kérdezi a hűtőből kifordulva.

- Na ez tiszta Mácsai Pali volt, ahogy néztél. - nyugtázom. Ma tisztára filmekben élek, mint ahogy mindig is. Filmekben, vagy könyvekben. Kétszer sikerült Annát valakivel összefényképezni. - Gondolom victim. Amiből meg a victor-rá válás a megoldás, de most ez politikamentesen. Egyébként szerintem Viktor pont egy victim, csak ezt kb. hárman látjuk.

- Ilyeneket írsz, megint letilt a nemzetbiztonság.

- Kétlem, mással vannak elfoglalva. Meg én politikailag semleges vagyok. Pont elég bajom van anélkül is.  

„I just wanna feel real love, Feel the home that I live in, ’Cause I got too much life running through my veins, Going to waste”***

A történet, s a nevek itt-ott valóságosak, így ha valaki magára ismer az nem a véletlen műve. 

*2025-től csak orvosi diplomával lehet homeopátiás kezelést adni Magyarországon. A poharas módszerrel a kezdeti rosszabbodás elkerülhető, más szinten hat a szer és rövidebb ideig tart a hatás.

**ingrata persona (latin): nem kívánatos személy

***Robbie Williams - Feel

kép: brusnika.red

Budapest, 2026. május 18.

 „Love is a temple love the higher law, You ask me to enter but then you make me crawl, And I can’t be holdin’ on to what you got, When all you got is hurt”*

Baleset

Kibaszottul fáj a vállam. A bal. Zsibbad is végig a kezem. Pedig szívinfarktusról szó nincs. Már megint valaki más tünetét csatornázom. De nyugodtam leszállhat rólam. Nem így fog meggyógyulni. És autistára vakcináztak. Érzések még nem teljesen jöttek vissza. Nem is az érzések, az érzelmek. Így belülről ez az autizmus nem olyan nagy buli, mint azt sokan hiszik. De szerintem nemsokára csak kikezelem magam belőle. Meg kell tanuljak újra érezni. Pont, mint amikor kiment a bokám és járni kellett újra megtanulni. Na az még remek volt. Vagy a kulcscsonttörés, amivel mai napig is kínlódok. Védekezőtartás miatt feltekeredett a gerincem, azt tekerjük vissza. Vakcinnációs balesetek és szerelmiek. Ezeket gyűjtöttem. Valami kártyapartiban lehet nyerek vele. Jó lenne lecserélni ezeket már valami élvezhetőre. Csináltam már homeopátiás balesetet is, de azt csak magamon. Meg más is rajtam. Én máson sosem. Annyira azért értek hozzá. Mindenesetre nem panaszkodni akarok, csak arra akarok kilyukadni, hogy ez is jó valamire. Illetve az ilyen balesetek mindig valamilyen elterelések. Mert nem jó vágányon futok. Vagy futnak a dolgok. És ilyenkor korrigál a SORS. Tulajdonképpen védelem. Most azt pontosan nem tudom megmondani, mitől. De az Univerzum előbb-utóbb feltárja. És akkor megtudom. Valószínű nem előbb, s nem később, mint amikorra felkészült a lélek az igazság elviselésére.

Almazöld bőr szívek

Előző héten mentem a fodrászhoz. Kicsit korábban értem a megállóba, s láttam, hogy a 195-ös jön, de nagyon éhes voltam és gondoltam van még annyi időm, hogy bemenjek a pékhez. És számtanilag volt. A 161-essel el kellett volna érjem a vonatot. Felülök, elégedetten croissant majszolva és a Mágiát** olvasom tök nyugiban, hogy minden oké. Fizikai és szellemi táplálék van, hajamról a festék utolsó nyomai lehullanak. Sz’al szép nap a mai. Felpillantok a könyvből, a szemben ülő úr baromi ismerős valahonnan.

- Ne haragudjon, hogy megszólítom, de nem ismerjük egymást valahonnan? Nem ismerkedni akarok, de ismerős. - mondom.

- Nem hiszem. - válaszolja a szemüvege mögül.

- Hol dolgozik? - kérdezem, mert kiköpött Józsi ápoló a kistarcsaiból.

- Egy kertészetben. - feleli.

- Ja, akkor nem. - mondom, és Józsi ápoló ki is száll a tudatomból, mert a Legényrózsa utcánál állunk és füstöl a motor. Hátul ülünk. Én meg nem idejében vettem észre. Az úr hamarabb. 268-as elmegy. - Basszus, az jó lett volna, el kell érnem a 35-ös vonatot, különben a fodrászom kinyír. Nagyon utálja, ha valaki késik. Ezt az időpontot például kifejezetten nekem kreálta.

- Én meg fogorvoshoz megyek. - mondja az ismeretlen ismerős. - De csak nem nyírja ki.

Próbálok stopploni, de ez itt a Jászberényin nem szokás. Nem is áll meg senki. Meg egyébként sem jó ötlet, mikor hétvégén a cinkotain az erdő mellett stoppolás nélkül is két kocsi dudált. Szerintem a hálós almazöld cicanadrág lehet prostis. Vagy csak ilyen alacsony itt a színvonal.

Megjön a 162-es, de késik már 33 van. Felszállunk, még beszélget a lerobbant busz sofőrjével, hogy a kurvaanyját ennek is most kell szociális életet élnie, amikor mi mennénk.

- Majd én futok elöl, ez a vonat szokott késve indulni, elérhetjük. - mondom az úrnak. Aki hitetlenkedve ingatja a fejét. S látom a tekintetén, hogy ő úgy gondolja, neki ma nem lesz meg a foga. - Tudja, olyan mint az a Gwyneth Paltrow film, amikor az egyik valóságban bezáródik az orra előtt a metró ajtaja, a másikban befurakodik a járműre, s emiatt a két szálon másmilyen lesz az élete.

- Nem láttam. - mondja.

- Nő kétszer volt a magyar címe, házi feladat megnézni ma a videán fenn van magyarul. Sliding doors egyébként. Kivagyok ezektől a magyar címektől. - mondom kissé modoros tanárnő stílusban.

Közben megérkezünk Rákosra, s látom, hogy a vonatunk még benn van 37-kor.

- Jöjjön utánam, és gyorsan futok, majd feltartom. - mondom biztatóan, és látom a szemén, hogy hisz nekem. Most már. Eddig nem hitt. Elérjük, pedig a tányéros nő uniformisban már majdnem felemelte a palacsintasütőjét, hogy mehet, de minket még megvár. Nem értem, mert nem fordul hátra, nem láthatja, hogy jövünk. Biztos érzi. A vonaton még bemutatkozunk, Ferenc felszólít, hogy tegezzem nyugodtam, nővérem korabeli. A nagyobbik. Lányának felveszi a telefont. Mikor lerakja mondom neki, hogy milyen szépen beszélt vele. Mire büszkén mutatja egy kb 20 éves lány fotóját a telóján.

- Mért, te nem így beszélsz a szüleiddel? - kérdezi.

- Hitlerrel és Mézga Gézával? - áh, esélytelen.

- Ezek hogy jöttek össze? - kérdezi és röhög.

- Nem tudom. Nyilván eredetileg nem ilyenek voltak, de ilyenné amortizálódtak. - mondom.

- Én itt szállok. - mondja Újpalotánál.

- Akkor szia, majd facebookon bejelöllek. - mondom elköszönésképp. De ez elmarad, mert sajnos olyan a profilja, mint egy csalóé, szóval az első lendület lelohad. Nyugiban visszatérek a Mágiához. Fodrásznál mesélem az eseményeket, hogy már majdnem hívtam, hogy kések.

- Ha hívtál volna, azt mondtam volna, el se indulj. Utánad jönnek. - mondja igen szigorúan. She means business. Erre a művelt angol ezt mondja.

- Te fogytál. - mondom teljesen naturális hangon. Mert tudom, hogy ez a mondat attól függően ki-milyen körülmények közt fogyott le, lehet bántó.

- Igen, a stressz. Most 53 kiló vagyok, egy hét alatt fogytam 6 kilót. - mondja.

- És mért? - kérdezem.

- Lett egy kapcsolatom. - mondja.

- De nem azt mondtad, hogy azt te nem akarsz. Csak húzod a csajok agyát. Meg ugye az elkerülő kötődési zavar. Azzal igen nehéz. - mondom.

- Én sem értem. - mondja szenvedő arccal.

- Hát gondolom a tükörneuronok el kezdtek működni, meg ugye az oxitocin-vazopresszin kombó a dugásnál a nőkben szerintem 20-100x annyi szabadul fel, mint férfiaknál. Az oxitocin meg kötődést alakít ki, ha van zavarod, ha nincs. Tényleg, és melyikőtök a nő, és a férfi a kapcsolatban? - kérdezem.- Gondolom, ilyet is csak hetero tud kérdezni. - röhögök magamon, hogy leszbikus-téren milyen tájékozott vagyok.

- Na ja. Mindketten nők vagyunk. - mondja igen unott arccal, s szemével üzeni, hogy ne fárasszam a hülye kérdéseimmel.

- És mért fogytál? - kérdezem még mindig neutrálisan.

- Mert volt egy elhallgatás, s most nem biztos, hogy a bizalom visszaépül. - mondja.

- Kinek a részéről? - kérdezem.

- Az enyémről. Be is vallottam, meg bocsánatot is kértem. De melós újra a mozaikokból felépíteni valamit, amit egy hazúgságfellegre építettünk, most a valóságra. - mondja.

- Na, valóság is többféle van. - mondom. És eddigre végez is a hajammal, már csigákat is szárított bele. Most így hogy rövidebb lett, mert ragaszkodtam hozzá, hogy az összes festéktől váljunk meg, plusz a csigák nem tesznek jót az amúgy is kocka-fejemnek. Egy Junoszt televízió elbújhat a búrám mellett. Még fizetek, s a tárcámban találok két almazöld bőr szívet.

- Akkor ez a páré. - mondom, s odacsúsztatom Vikinek. Látom, hogy felcsillan a szeme, mint egy kisovodásnak a csokira.

- Az almazöld Fanni kedvenc színe. - veszi el elégedetten és már azon gondolkodik mit lehet belőle csinálni, vagy csak simán elrakják, mint én a tárcámba.

- Na ez a két szív tényleg szerelmet hozott. Mondjuk nem nekem, de az se baj, ha másnak. - mondom, s Maneki-nekót továbbra is kerülgetem. Eddig még ahányszor kiesett a tárcámból mindenki azt hitte gyerekfog. Tényleg akkora és úgy is néz ki. Meg is van, a bölcsességfogakból mit fogok készíteni. Még három Maneki-nekót, hogy ne legyen egyedül. Meg ideje lenne elnevezni. Keresztelő nélkül szerintem nem működik.

Magyar Slidin’ doors

Ha nem állok meg a vak éneklő kéregető lánnyal beszélgetni, akkor a gödöllői személy nem megy el az orrom előtt, még futok is utána, de semmi. Nem mentem volna át a sülysápihoz, ahol a peronon míg várunk látok egy párt, akinek a férfi tagjának lábprotézise van. Ezen a páron látszik, hogy nagyon szeretik egymást. Bejön a sülysápi. Felszállok rá és leülök háttal a menetiránynak, amit nem szeretek, de így van csak hely. Srégen szembe velem professzor Piton hasonmása ül, nagyon feszülten csak a jobb arcélét mutatja. Karvalyorr, hosszú fekete haj, sovány, metálos beütés. Már-már odamegyek, hogy színésznek nyugodtan elmehetne mikor szembefordul velem, s látom, hogy a bal arc fele tűzfoltos, s akkor nézem meg jobban, hogy a jobb karja is. Baromi feszült. Azt hiszi a sérülését nézem, holott még mindig Alan Rickman jár az agyamba, s hogy nekem egyik kedvenc karakterem volt Snape. Aztán elkezdi a telefonját babrálni, és valamin röhög, s végre felenged. Mindez fél óra alatt. Csak azért, mert pénzt és csokit adok a vak kéregetőnek, aki a csokinak jobban örül, mert a pénzt a hajléktalan-maffia elveszi tőle. De az a 200 forint, ami apróm volt, ezeket az élményeket hozta. Ha nem állok meg, elérem a gödöllői vonatot, s lemaradok három ilyen történetről.

Minden nap fel kell adni [egy elvet

és újra kell kezdeni [lélegezni

és el kell indulni [befele

és meg kell érkezni [haza

és le kell tenni [a haragot

és fel kell venni [a ritmust

és el kell hinni [hogy vagyok***

*U2 – One

**Márai Sándor – Mágia

***A verset Tisza Kata eredetijéből írtam, az eredeti vers a [ jelek előtt van. Köszönet a Magyar Íróképző Írás és önismeret kurzusának

kép: Párizs - ismeretlen alkotó

Budapest, 2026. május 4.

„Unhappiness was when I was young and we didn’t give a damn, ’Cause we were raised to see life as fun, And take it if we can”*

Gomba

Valami egyszerű kártyajátékot játszunk: Gomba, anyám és én. Gomba kb. öt éves, szóval túl bonyolultat nem. Körbefos, a’sszem. Máshol máshogy hívják. Azon a kibaszott márványasztalon, aminek vas a kerete és így igen veszélyes. Csoda, hogy még nem volt vele baleset. Gomba egyszer majdnem szétloccsantotta a fejét rajta valami rohangászás közben. Alacsony, márványmozaikos asztal. Dohányzó- inkább, mint ebédlő-, vagy író-. Mondjuk apám mindhármat csinálja rajta. Szóval kihasználja, amit ki lehet. És ezt értsük bárhogy.

De vissza a játékhoz.

- Aki nyer a kártyán az nem lesz szerencsés a szerelemben - mondja anyám.

- Mért, a szerelem az egy játék? - kérdi Gomba, s csodálkozva felhúzza a szemöldökét, lévén ő az oviban máshogy értesült erről, vagy egyszerűen ezt még nem hallotta.

- Igen, egy kegyetlen játék. - harsogja anyám és úgy néz, mintha fel tudna nyársalni engem és Gombát is egyszerre, vagy azokat, akik játékot űztek vele. Én mindenesetre osztok. És tudom, hogy anyám ezt úgy értette, hogy játszma és nem játék. A szerelem, igen lehet emberi játszma helyszíne, sajnos. Idáig jutottak az emberek. S most, hogy ezt írom végig is gondolom, hogy akkor a dekorból illik végre bevennem a sakkfigurákat, mert anno István azt mondta, hogy a sakk az még mindig ’csak’ egy játék-játszma. Hagyjuk azt a Polgár testvérekre és Kaszparovra. Ezt most utólag megköszönöm neki. Mennek a bábuk aludni. Bár a fehér már nagyon kezdene. De lehet most nem ő kezd. Vagy egyszerűen nem sakkozni fogunk. Egyébként nekem a sakkból akkor lett elegem, amikor legyőztem apámat tíz évesen valami bástyavédelemmel. S mivel nekem a játék nem a nyereségre ment, hanem minőségi időtöltésre, ami az elsődleges szeretet nyelvem, így már nem volt érdekes. Meg is gyanúsítottam apámat, hogy hagyott nyerni. De azt mondta, ő ilyet nem tesz. Akkor még hittem neki. Ma már kevésbé. És meg kell mondjam, semmi minőségi nem maradt a kapcsolatunkból, csakúgy, mint a sakk-játszmáknál. A szülők továbbra is sakk-ban tartanak, az tuti. Ki fárad el először. És amikor valami újat akarok ’játszani’, megrökönyödnek feszt.

Szifiliszes metálos csiga

Az is István, az István fia, akit mindenki csak Pistinek hív, kivéve engem, aki Istvánnak, és már csak ezért kedvel, hogy végre valaki az igazi nevén szólítja. Mondjuk nekem az Istvánokkal jó a karmám, szóval velük valahogy sosincs baj. Nem tudom mért, vannak ilyen nevek. A zöldséges István is normális. Valami szilveszteri bulin az István fia tánc gyanánt semmit nem csinált csak két kezén két ujját csigaszarvként, avagy metálosként fenntartva bólogatott és egy helyben higanymozgást mímelt. Nem egy tánctehetség. Azt hitte megint koncerten van. S azért szifiliszes, mert az a miazma látszik rajta, az van felül. Ennél több részletet nem írok, mert mégis a személyiségi jogok. Igazi neveket használok, amit az igazi írók ritkán tesznek. Lehet nem vagyok igazi. Mint ahogy anyám mondta: - Ja attól, hogy ilyen certificate-eket kapsz te még nem vagy író. Tudja hogyan taposson belém. Ez a specialitása. Minap azt mondta, te a fasznak sem kellesz. Szóval kedves, na. Dániában már rég a börtönben ülne. Ott a bántalmazás minden módja, a verbális is, az elkerülés is letöltendő. Itt is nyugodtam be lehet vezetni. Mondjuk nincs annyi börtön. Ez a Magyar Íróképző certificate-je, szóval Henrik majd korrekcióba rakja a mamát valahogy. Ha tud ilyet.

Torz tükörkép

Apám fürdet, s közben a szemüvegében visszatükröződve nézem magam. Látom, ahogy habosodik a sampon a hajamon. És olyan torz az arcom. S közben a szemét is nézem, hogy milyen nagy gonddal csinálja ezt a műveletet. S arra gondolok, hogy mindig ilyen torz lesz a tükörképem, vagy fogok-e valaha olyan tükröt találni, amibe belepillantva minden, vagy menjünk akkor már tökéletesen messzire: bármi, amit látok tetszeni fog valamiért. Ha most megvakul, nem tudom, mit fogok látni a szemében, utóbbi időben inkább az őrületet a politikai műsorok feszt nézése nem fejleszt. A TV csak félreinformál. Na, a TV is egy torz tükör. Mint abban a Pink Floyd számnak a klippjében: We don’t need no education. Engem nem érdekelnek a híres emberek. A hirtelen emberek érdekelnek, amilyen én is vagyok. S ha majd híres leszek, leszek csak érdekes? Addig érdektelen vagyok? Nem hinném.

aurapuszi-kertiparti-recirk és halnevelde-máli néni-s ez mind egy hétvégén**

*Cranberries – Ode to my family

**hatóerő

kép: profil-klett.hr

Budapest, 2026. április 29.

 „Starin’ at the bottom of your glass, Hopin’ one day you’ll make a dream last, But dreams come slow and they go so fast, You see her when you close your eyes, Maybe one day you’ll understand why, Everything you touch surely dies”*

Kapszula lakások

Utálok galérián dugni. Ha én vagyok alul, nem kapok levegőt. Olyan, mintha az egész épület rám akarna borulni és kinyomni belőlem a levegőt. Ha én vagyok felül, meg bebaszom a fejem a plafonba. Ketten felülni meg aztán egyáltalán nem lehet és a többi pózt a Vátszjájana könyvből még nem is említettem. Gondolom, míg az ingatlanos mutatja a lakásokat. Nem valami pornó-barát koprodukciók, bár nekem úgy tűnik kifejezetten prostiknak van berendezve. Hol máshol lenne szőrme a tükör körül. Meg funkciójában is csak ágy van, meg vendégsarok, azt heló. - Befektető? - kérdezi. S egy pillanatra átfut az agyamon, hogy valami madame-nak néz. Maximum Tussauds. Ha már. Irritál, hogy az ágy egy fellépőre fektetett matrac. Ez alatt tuti nem áramlik a chi. Esélye sincs. Plusz ez a plafon itt a fejem felett, hogy ne lehessen kiegyenesedni. A’sszem alszom rá egyet, és hagyom a prostiknak. Itt a Visegrádin jó lesz nekik. Az ingatlanos nagyon büszke, hogy ezt ő is rendezte be. Hát nem tudom. Én nem ilyeneket rendezek. Hanem, amiben lehet is lakni. Apartmanoztatni lehet őket, ha valamit. Gondolom arra is gondoltak eredetileg is.

Nyerőjáték szisztéma

- Van, aki kifejezetten kiautózik kis elhagyott falukba és ott veszi meg a sorsjegyet, mert azt mondja, hogy ott még nem vitték el a nyerőt. - mondja Timi a lottózóban. Szerintem meg igazán ezen a cég nyer, igen ritka, hogy bármit lehet rajtuk nyerni. Előbb fogok örökölni. Vagy akár beperelhetném az orvost, aki műtött, hogy nem kérdezte meg, nem vagyok-e valamire allergiás, mielőtt belém nyomták a vakcinát. Most nem tudom mennyit fizet egy ilyen műhiba per, de ott is hagyhattam volna a fogam. Sajnos sok esélyem nincs, mert allopátiás körökben a vakcinózis nem betegség, mondjuk a thiomerzál allergia az. Saul Goodman megoldaná, az tuti.

Csicsovszky úrnő eltűnt

Egy időben valami algoritmus miatt Csicsovszky úrnő követett. Inkább csak sokszor feltűnt. És valami nagyon fontosat próbált jósolni, ami csak annyira nem jött be, mint a sorsjegy. És egy ideje eltűnt. Helyette mások nyomulnak ugyanolyan meggyőzően. És ugyanannyira hatékonyan. Mért gondolja az algoritmus, hogy a jóslás fontos. Eredetileg magyar javaslat szóból eredeztethető. Volt is ilyen, hogy javasasszony. Vagy valami új betegség van születőben, aminek a jós- és szerencsejáték-függő nevet fogják adni. És majd lehet rá 12 lépcsős önsegítő csoportokat indítani. Prophet addiction syndrome lesz a neve, és lehet én vagyok az elnevező. Valami díjat kaphatnék ezért. Pont annyit, amennyi hiányzik a lakáshoz, meg az a kibaszott illeték+ügyvédi díj. Gondolom ilyen díjat csak azért nem kapok, ha a névadás megtörtént, nyilván terápiával is kell előállnom. Szerintem homeophátiásan lehetséges. Valahol a Mind>Delusions>influence, one is under a powerful címszó alatt a Repertoriumban, van rá néhány szer. Alternatív Nobel díjat lassan oszthatnának ilyenekért. Mi minden másért szoktak, aminek aztán egyáltalán nincs értelme.

Pornó I.

Nem tudom mért volt fontos elhoznom Havas Henrik könyvét barátaimtól. Az előzetesekből kitűnik, hogy maradok a Grecsó-Szentesi-Háy triumvirátusnál. Már Tisza Kata is sok volt. Sokkolt is. Törölte is a tudatom azonnal. Nem tudom a tudatalattiba beszűrődött-e valami. Mindenesetre mikor a futár megérkezik a borral én nyitok ajtót, s kérdezem: - 30 és 50 között? - 28 és Julio. – válaszol az igen jóképű futár, csak beadja a bort, mert fizetve volt. Bent barátaim már nyerítenek a röhögéstől és Zoli a homeopátiát bár már jobban érti az én előadásomban, még mindig nem hiszi el. Szóval a magyar-angol kortárs és Ulickaja mellett sok-sok homeopátia. Most éppen azt kellett a magam kárán megtanulni, hogy akkut vakcinózist hogyan lehet kezelni. Ha valakit érint szóljon, teljesen up-to-date vagyok. Mért kell belülről megismernünk, amit meg akarunk gyógyítani? Ezt sosem értettem. Talán valami sámán hagyomány, azok csinálták így. Tizedike van. Ha ma nem történik semmi, akkor soha. És ezt most én jósolom magamnak. Mind>Delusions>prophet, believes herself. Nincs ilyen bejegyzés, legalábbis az én Repertóriumomban, máshol lehet, sőt.

Én felismerhetetlen titán ribanc vagyok.**

Ez a hatóerő kb olyan jó, mint a Hal Hartney***filmben a válogatós nimfomán.

*Passenger – Let Her Go

**Hatóerő

***Hal Hartney – Amateur, 1994.

kép: allocine.fr

Budapest, 2026. április 10.

 „Well, you can’t fight the tears that ain’t comin’, Or the the moment of true in your lies, When everything feels like the movies, Yeah, you bleed, just to know you’re alive” énekli a Goo goo dolls énekese az Iris című számban nem tudom hanyadszor. És most végre értem is hogy mit akar mondani. Vagy legalább sejtem. A fájdalom mentén érzékeli az életet. Legalább is én ezt hallom ki ezekből a sorokból. És amikor érzésmentesség van, ez érthető is. Nem vagyok pszichológus. De az önbántás és a bántás is lehet ez. Vagy valami teljesen más, csak nekem van erre radarom, hogy ilyeneket meghalljak. És ezt is csak a huszadszori hallgatás után. Nem csoda, valamikor tinédzserkoromban, amikor angolt kezdtem tanulni Suzanne Vega – Luka című számát kellet lefordítani, és hát az is egy szép bántalmazós szám, ilyen harmonikus tingli-tangli zenével aláfestve, hogy mindenki azt higgye, hogy szerelmes szám. Hát szerelmes, csak ilyen abusive szerelmes, gondolom. Judzsásztdontargjúenimór.

Van egy skót közmondás: ha valakinek összetöröd a szívét, soha nem lehetsz boldog. Hogy a soha is eljöhet, arra meg senki nem gondol, egyszerűen nem veszi a fáradságot, hogy az is egy időzóna, és bármikor betoppanhat.

Tök sötétben fekszem már éjfél után. Hallom ahogy kopog az eső a párkányon. Március van. De novemberi időjárás. Vagy skót. És arra gondolok, hogy amikor megszülettem, ugyanígy kopogott az eső. Ritmusos. Szerintem tizenhatodos. Nem vagyok zenész. Aerobikórák ritmusának kétszerese kb. Balogh Béla trilliomodszorra mondja, hogy világomban minden rendben van. Mondjuk ő Svédországban él és az anyja már halott. Szóval nyilván rendben.

Ez a Balogh Béla kb. annyira jó, mint Bob Proctor, csak ő azt mondja, hogy listen to my voice, only my voice. Na ő meg amerikai és halott, szóval nála már tuti minden rendben.

Itt Magyarországon Hitlerrel és Mézga Gézával, mint szülőkkel azért elég nehéz. És egyáltalán nincs rendben. Szürke kavics technika. Állítólag az hatásos. Majd kipróbálom. Judzsásztdontargjúenimór.

„They said I bet they’ll never make it, But just look at us holding on, We’re still together, still going strong”- ezt már Shania Twain énekli a You Still the One című dalában. És szerintem ő már arról a soháról énekel, ami vagy eljön vagy nem.

Mindenesetre az essőkopogásos trip után, amit csak én írok így, drogok nem voltak bennem. Szóval azt álmodtam, hogy Béla barátnője - nem a Balogh Béláé - felhív, hogy ettől és ettől megkapta a számom és hogy méhnyakrákos, most mit kell csinálni. Köpni-nyelni nem tudtam az álomban, aztán fel is keltem, mert ez nekem már sok volt. És nem emlékszem, hogy prediktív álom volt-e vagy ventív. De rákost már akkor sem kezeltem, amikor lehetett, most hogy homeopátiásan csak orvosi diplomával lehet, pláne. Plusszban a nőt a keresztkapcsolat mentén számításba sem vehetem. Szóval, ha olvassa a blogot, ezt kétlem, ilyen hülyeséggel ne hívjon fel.

Ha mégis olvassa, arról is tájékoztatnom kell, hogy a pasija napi szinten itt van valamilyen kocsiban és valamit akar. De soha nem fog feljönni, szóval kár ide járni, csak a benzin fogy, meg az értékes idő, amit fordítson a családjára. Habár Bert Hellinger elmélete szerint az is családtagnak számít, akit kirekesztesz. Szóval így lettem a Béla családtagja. Csak ő sem tudta, hogy a Hellinger ezt az elméletet már jóval az ő megszületése előtt lefektette. Már a zuluknál sem volt divat a kirekesztés pont ezért. Semmi értelme. Egyébként Kalium muriaticumot érdemes bevennem. Vagy neki. Vagy a Hellingernek. Csak sajnos már ő is halott. Kifejezetten sok halottról írok most. Az az érzésem, hogy valamit tükrözök. És nagyon életszerű, hogy a másvilágot. Van egy halott ikertestvérem, aki mentén az ikerérzés megmaradt, s az odaát történteket érzékelem. Vagy ők érzékelnek engem. A tükrözés nehéz feladat. Nárcisztikusat meg pláne. Őket sem a tükrözés, sem a szeretet nem gyógyítja. Ha tükrözöl, ő ezerszeresére felnagyítva visszatükrözi, mintha te csinálnád, amit ő. A szeretetet meg nem érti. Ütni kell őket. Valószínű. Nem vagyok pszichológus.

„I know that life won’t break me, when I come to call, She won’t forsake me, I’m loving angels instead”- énekli Robbie Williams. És itt álljunk is meg. Mert ilyen követős férfi már volt. A skót. Dettó ugyanezt csinálta. Végigkurta a fél várost, de idejárt, meg a munkahelyemre kémkedni. A nemzetbiztonság és Béla nekem már elég. Ha ki lehetne deríteni mért kell engem követni, az jó lenne. Na majd csak kiderül, hogy erre mért van szükség.

Ma Barbika kezéből minden kiesett. Nem tudtuk, hogy ő a zizi, vagy ez már az én üvegtörős energiám. Nettó annyi üvegtárgyat törtem véletlenül egy hónap alatt, mint eddigi életemben összesen. Egyik sem tükör. És nem fektetek rá teóriát. Azt mondja teljes intimgyantázást nem csinál, mert az egy macera, itt szakad, ott vérzik, egy külön tanfolyam, annyira őt ez nem érdekli, és én is csak úgy megkérdeztem. Azt mondja, suhanni fogsz így is az uszodában, pont mint Béla anno. Ja, mondom, orosz futónő: Suhana Puna. Hagy-juk. Judzsásztdontargjúenimór.

„You know it’s true, everything I do, I do it for you, I will see it through”- énekli már Bryan Adams. És most, hogy ilyen kifejezetten novellásra sikeredett már az algoritmus sem fog gyanút.

Mindezt tök érzelemmentesen. Mert hát az írás eleve az érzelemmentes információátadás. Nárcisztikusokkal például kifejezetten esélyes. Nekem meg a vakcina miatt még nem tértek vissza az érzések. Azon túl, hogy ma minden, amibe beleharaptam vagy méregízű volt, vagy műanyagízű. Köptem is ki őket egyből. Pont mint abban az Agatha Christie novellában, amikor a festőt megmérgezik. Ő is azt mondja, ma mindennek olyan keserű íze van. Csak ő lenyeli. Öt kismalac volt a magyar címe.

Ez volt márciusban. Holnap meg a bolondok napja miatt nem fogok semmit elhinni. Szóval alig várom.

„I have died everyday waiting for you...I would be brave…every breath, every hour...one step closer...I have loved you for a thousand years, I love you for a thousand more”*

*Részletek Christina Perri – A Thousand Years

kép: 'szlát (mai manó házban)

Budapest, 2026. március 31.

 „I was bruised and battered, I couldn’t tell what I felt, I was unrecognizable to myself, Saw my reflection in a window and dindn’t know my own face”*

- Nem tudom, mit érzek. - mondom harmadszor Gabinak. Ez a baleset nem ennyi volt. Én egyáltalán nem kaphatok vakcinát, thiomerzálosat meg kifejezetten nem, arra allergiás vagyok. Piros tintával van a leletemen, hogy ne vakcinázzanak.

- És volt benne? - kérdezi. Felvonja a szemöldökét, hogy ez már egy ideje nem szokás. A thiomerzált már kihagyják a többségéből.

- Volt. - mondom. De most már bennem van. Kifejezetten már csak homeopátiásan lehet kivezetni, meg semlegesíteni a hatást. Kicsit sok a trauma mostanában, vagy csak most dobom le őket és ismétlődnek a régiek, ahogy az alkati kezelés megjósolta.

- Akkor most hol tartunk időben? - kérdezi csodálkozva.

- Kb. 15 éves koromban. Akkor volt az első nagyobb szakadék, és az is vakcina miatt.

- Mit kapott akkor?

- Encephalitis ellenit. De szétszedett. Pingvinből Zombi. Szép út. A humanoiddá válás útja úgy látszik rögös. Vagy csak nekem.

- Maga hiperszenzitív.

- Ezt eddig is tudtuk. Indigógyerek. Meg alkatban higany, és érdekes módon most a thiomerzál semlegesítésére is azt kell bevegyek. Homeopátiásat.

- Akkor most a Robert Plutchik-féle érzelmi skálán hol helyezné el magát?

- Gabi, mondom, hogy nem érzek. Habár lidokaint nem kaptam hétfőn a műtéthez, most globálisan olyan érzésmentesség van, mintha valami világvége közeledne. Egyszerre van sok inger is, meg kevés is. Szerintem lekapcsolnak a régi energia-hálóról és máshova kötnek. Csak a köztes utazást a semmiben kell valahogy átvészelni.

- Akkor ez most mégis jó? - kérdezi, de már csak kínjában.

- Igazán nem lehet megmondani. Volt az az adoma, hogy a gazdának elszökik a lova. A szomszédok átjönnek, hogy jaj, te szegény. - Ki tudja, lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz. - mondja a gazda. Másnap a ló visszahoz egy egész ménest. A szomszédok átjönnek, hogy te milyen szerencsés vagy. - Ki tudja, lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz. - mondja a gazda. Másnap a ménesből az egyik ló ledobja a fiát, akinek eltörik a lába. A szomszédok átjönnek, hogy jaj, te szegény. - Ki tudja, lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz. - mondja a gazda. Egy hét múlva háború tör ki, és elviszik a férfiakat a csatába. A gazda fiát otthon hagyják, hiszen törött a lába. A szomszédok átjönnek, hogy micsoda szerencse. - Ki tudja, lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó. - mondja a gazda. Valóban ki tudja, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi a szerencse, s mi a szerencsétlenség. Úgy érzem magam, mintha a szülőcsatornában lennék. Már megint.

- Rita, már látom a fejét, mindjárt kinn van. Még egy-két tolás. - mondja Gabi és már nevet.

- Az időjárás is szinkronban van. Szóval mire kisüt a nap én is rendbe jövök.

- Nincs más opciója.

- Nincs. Még este beveszem a tetanusz-nozódát. Aztán már csak várni kell.

- A várakozás lehet jó is. Hogy valami kellemes történik az emberrel.

- Ennél mindenképp.

- Az nem volt a eszt-ben, hogy thiomerzál érzékeny?

- Nem, ez egy igen régi adat, nem vitték akkor még föl.

Érdekes hogy mindig ugyanoda jutok vissza, bármerre is próbálok kijutni az útvesztőből. Ugyanolyannak látlak, mint száz élettel ezelőtt. Valamiben akkor megegyeztünk. De egyikünk sem emlékszik pontosan, hogy miben. Talán, hogy meggyógyítjuk egymást. Ha már mást nem lehet. Felsejlenek képek, ahol éppen útvesztőből próbálok kijönni. Kínai horoszkópban rejtett állatokban van patkányom, az szerintem ki tud találni.

         HIGANY, NOZÓDA, LOVAK MENNEK A MEZŐN PIPACSOT KASZÁLNI** 

*Bruce Springsteen – Street of Philadelphia

**HATÓERŐ

Budapest, 2026. március 26.

 „Trying to make a move just to stay in the game, I try to stay awake and remember my name, But Everybody’s Changing, and I don’t feel the same”*

Panasz leírás

Telemedicinának induló ellátás, beinvitáltuk üvegszilánk eltávolításra.

Státusz leírás

Jo. talpon apró sebzés, sebben kb. 0,3 cm x 0,2 cm üvegszilánk fúródva. Bo. III-as lábujj ventrális felszínén apró üvegszilánk apró szúrt sebbe ékelődve.

Terápia leírás

2x idegentest (üvegszilánk) eltávolítva apró metszés után. Steril beavatkozás, aszepszis-antiszepszis. Steril fedőkötés. Vérzés nincs.

Takarítok. Már nem tudom hanyadszorra szedem le az üvegbúrát és rakok bele valamilyen más színű kelmét dekornak. Eredetileg csillárbúra lehetett, az utcán szedtem össze. Három volt, csak az egyiket. Van ilyen, hogy nem kell mindhárom. Meg nem is volt több szabad kezem. Boltból jövet. Meg kettővel még lehet valamit kezdeni. Már az is kérdés, mért rakták ki. Amikor múltkor itt csókos szájú szűzmáriát találtam, két nő is nézegette. - Nehogy hazavidd, lehet, meg van átkozva. - mondja az egyik, és a társa összehunyorítja a szemét, mintha valamit látna is a szobor körül, ami rosszat akar neki. Elhúzódnak, s mennek tovább. Persze én azonnal lecsapok a megátkozott madonnára. Azóta őt már én is kiraktam. Ki tudja, másnak lehet mást hoz. Ugyanis az átok magyar szó eredetileg az átokozás rövidítése, és a karma megváltoztatását jelenti. Nem határozza meg, hogy pozitív, vagy negatív irányba. Tehát lehet pozitív átok is, ami jót akar. Csak a köznyelvben terjedt el, hogy az átok csak rosszat jelenthet.

Most szedem le utoljára. Ezt a színű inget úgyse fogom soha felvenni, túl komoly, meg szerintem öregít is, de a búrába jó lesz. Talán. Felrakom. Hát annyira nem vagyok elégedett az eredménnyel, valahogy semmi nem jó ebbe a búrába. Veszem le nem tudom hanyadszor, és akkor kicsúszik a kezemből. Ez egy felső polcon volt, szóval nagyot repül és ripityára törik. Lehet ez is el volt átkozva. Mondjuk a madonna nem csinált ilyen. És ahogy szállok le az ágyról, hogy szedegessem össze a szilánkokat, az egyik belefúródik a talpamba. Kibaszottul fáj. Hozzáérek, próbálok hozzáférni, de tuti, hogy ehhez sebész kell. Anyám ugrál, hogy majd ő kiszedi. - Te csak magadhoz nyúljál, hülye kurva. - csak gondolom, de mondani kéne, hogy leszakadjon már rólam. Vegyész, nem műtős. A mondat egyébként pornó forgatókönyvbe is jó, meg ide is. A blogot túl sokan nem olvassák, mondjuk a nemzetbiztonság négy napra kitiltott a saját blogomról. Gondolom jókat röhögtek, vagy remélem szórakoztak egy kicsit. Most, vagy valaki feljelentett, vagy csak az algoritmus talált valamit, ami gyanússá vált, nem tudom. Tartalomhoz nem nyúltak, szóval, gondolom nem vagyok veszélyes. Ez azért megnyugtató. Ezek a hatóerők, meg zeneszám idézetek megtévesztőek lehetnek. Akár. Nem tudom, nem értek hozzá. Ezek a számok mennek írás közben, ennyi. Meg ha film lesz belőle, ezeket rakjuk aláfestésnek. Hogy mindenki megnyugodjon. Na most a cím miatt lehet megint kitiltanak.

A segélyhívó átkapcsol a mentősökhöz, aki mondja, hogy próbáljam meg az ügyeletet, hátha ellátnak. - Számot nem adhatok ki, de adja meg az adatait és bekapcsolom. - mondja a kedves női hang a telefonba. Érdekes módon még fel is veszik. Kezdem mondani, hogy mi a panasz, mire az asszisztens hívja az orvost. Orvos nagyon megnyugtatóan mondja, hogy ez egy belgyógyászati ügyelet, de ha bemegyek, ő megcsinálja, tetanuszt felírja felhőbe, ebben és ebben a gyógyszertárban kiválthatom és vigyem, beadják. A Fiumei útra igazán nem akartam menni, messze is van, sokat kell várni, és ilyennel mentőt hívni nem szokás, szóval oda-vissza a taxi került volna annyiba, mint a tetanusz + a taxi ide a sarokra. Rálépni nem lehet, mert akkor beljebb megy. Szóval sarokjárás. Kezdek pingvinesedni.

Az orvos nagyon fiatal, de nőgyógyász volt eredetileg, ezért operációt simán bevállal.

- Lidokaint nem adok, mert az jobban fáj, mint maga a műtét. - mondja.

- Meg utána zsibbadt lenne a lábam, nem tudnék hazamenni, több pénzem nincs taxikra (annak ellenére, hogy 555-ös angyalszámmal érkezett). - egyezünk meg.

S míg Márió, az orvos műt, Ágika, az asszisztens beadja a tetanuszt, amit észre sem veszek, mert a kapuelmélet szerint a test a legerősebb fájdalmat érzi csak. Most például a hátam se fáj. De nyilván amint vége a műtétnek majd újrakezdi.

- Ez egy ilyen homorú üveg volt, fel kellett tárni. - mondja Márió és mutatja, mint valami műtárgyat.

Tényleg geci egy alakja volt. Most jön a bal láb, ott csak az ujjban van és egy kicsi, de érzem. Azt már gyorsabban kiszedi, meg már asszisztencia se kell neki. Talpamhoz több kéz kellett, meg lámpairányítás, amit Ágika levezényelt. Még mondják, hogy a magyar orvosi ellátás nem hatékony. Még fotókat készít a lábamról, meg az üvegtárgyról. Gondolom végre valami izgalom a sok náthás után. Kifejezetten élvezte, hogy segíthet. Jó az ilyet látni. Esti adrenalin mindkettőnknek megvolt.

- Holnap fürödhet először, és akkor fedőkötést cseréljen. Ha láz jelentkezik, nem fog, akkor a sebészetre menjen be. - mondja.

- Milyen láz? - kérdezem.

- Nem fog! - mondja.

- Ja, sebláz. - eszmélek fel. Hú, de régen tanultam erről, meg én biológus vagyok, nem orvos.

- Úszni mikor mehetek? - kérdezem.

- Csütörtökön már mehet. Ez nem kifejezetten fertőzési kapu.

Ebbe bele is nyugszom, míg bekötöz és megírja az ambuláns lapot. Azért jobb lett volna ezt a 11 500 forintot összességében másra költeni. De hátha szorzódik, mint a táncóráknál. Meg, ha itt valami összetört, akkor a homeosztázis-elmélet szerint valami másnak össze kell állni. Nem tükör volt, szóval nem halált jelent. Ferenc szerint az ilyen törések megmentenek bennünket valami nagyobb rossztól. Na majd sodorja az élet, vagy az Univerzum.

„Két életünk van. A második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy egy van.”- írja Konfuciusz i. e. 500 körül

igen, de az az egy örök – válaszolok neki 2026-ból

Én nem anyám vagyok, hanem apám ittfelejtett fuldokló áldozata. De ez csak a múlt.**

„And I'd give up forever to touch you
'Cause I know that you feel me somehow
You're the closest to Heaven that I'll ever be
And I don't wanna go home right now

And all I can taste is this moment
And all I can breathe is your life
When sooner or later it's over
I just don't wanna miss you tonight”***

* Keane – Everybody’s changing

**Hatóerő

***Goo goo dolls - Iris

Budapest, 2026. március 24.

rögtön március idusa előtt, i. e. 44-ben a szenátus már készül a gyilkosságra, mi meg valami teljesen másra 1848-ban, de a köztársasági hagyományokhoz mindkettőnek köze lehet – nem vagyok történész

„Hello, it's me
I was wondering if after all these years you'd like to meet
To go over everything
They say that time's supposed to heal ya, but I ain't done much healing

Hello, can you hear me?”*

Eleinte meg akartam gyógyítani őket, de aztán rájöttem, hogy a betegségük felmenti őket valami alól, amit nem akarnak megfejlődni, és ezért meg sem akarnak gyógyulni, meg ugye így fókuszban vannak, ez már a Münchhausen-szindróma hatáskörébe tartozik, tehát rám kevésbé, annyiban talán, hogy itthon is van ilyen, sőt ennek a proxy változata. Addig nem jutnak el, hogy fókuszt lehet azzal is kicsikarni, ha valaki sikeres-gazdag-boldog és egészséges. A betegségbe kevesebb energiát kell befektetni nyilván.

Ferenc

Ida csodálatos. Amennyi időt az anyja vele tölt, annyi idő nincs is. Meg ez a baromság, hogy csak növényi eredetű ételeket eszik nem túl biztató, a szóját szerintem kerülni kéne a fitoösztrogének miatt. Tejben átmegy. Ha már a házasságom nem sikerült, egy csődtömeg az egész, ahogy van, legalább az unokámmal éljem ki magam. Az egyetlen női lény, akit úgy tudok elfogadni, ahogy van. A többi nőben mindig megtalálom a hibát, mint ahogy mindenben. Semmi nem jó nekem. Állandóan elégedetlen vagyok. És szerintem Isten engem nem szeret, vele is összerúgtam a port. Hol a politikában hiszek, hol az Istenben, de szerintem mindkettő csal a választásokon. Már az ingyen színházelőadásra sem megyek, mert a képviselő asszonytól kellene átvenni a jegyeket. Ha az Isten adná se fogadnám el most. Ez egy ilyen időszak.

Attila

Megszületett az unokám. 3250g és 53cm. Lucának hívják, nagyon cuki. Péntek 13. Még szerencsés is. Egyesek szerint. Ebben a 7 éves lélekszerződésben lehet valami. Mi is 14 évig voltunk együtt a feleségemmel, de 2x7 szerintem sok volt, elég lett volna 1x is. És most végre van értelme ennek a szenvedésnek. Már a lányomat is szerettem, de ott állandóan ott volt az aggódás, meg a felelősség, hogy jól választ-e. Ne bassza el úgy, mint az apja. Az anyjáról nem is beszélve. Na most valakit lehet felhőtlenül imádni. Ezt vártam egész életemben. Egész Bázist meghívom egy sörre. Holnapra másnapos leszek, az tuti. Nem mintha mindennap nem ez lenne. De ez most különleges másnaposság. Ennek van értelme. Ha valaminek. Isten lehet, hogy mégis szeret engem. Azt hittem, már elfelejtett. Lábam zsibbad, de hátha a gyógytornász valamit csinál. Ha nem, marad az ivás, meg a babázás. Ha csinál, akkor is marad.

Béla

Ez az unokám, kicsit bandzsa, de remélem így marad, mert a lányoknál szexy, és olyan kocka feje van, hogy az üvegpohár simán megáll rajta. Pörög folyamatosan, mintha be lenne tépve. Takarít, kis szettet is kapott. A rózsaszín műanyag kutyaszarnak kifejezetten örült, végre lehet valamit takarítani. Bár először nézte, hogy mi a szar ez. És hát az, szar. Szerelem van, amióta ő van. És amikor, megint lett volna mással, már nem hittem el, hogy az is lehetséges, és hagytam, mert más fontosabb volt. Most meg a folyamatos nyomás a tüdőmön. Meg percenként azt hiszem, szívinfarktust kapok. Fulladok is, aludni nem tudok. Szétírt minket a sors, csakúgy, mint amikor összeírt. Olyan érzésem volt, mintha megint tini lennék. És mindenkire hasonlított, aki fontos. Most ezt az új nőt nem értem, szerintem valami szerelmi-kötést rakott rám, mert érzés az nincs bennem, csak megyek, meg csinálom a dolgomat, mint egy robot. És hogy ezt meddig lehet húzni, azt nem tudom. De szerintem semmi értelme. És neki sem jó, hogy csak a testem van ott, a lelkem valahol máshol jár. És néha a testemet is odahúzza. De legközelebb már felmegyek. Mondom ezt magamnak mindig. De persze szó sem lehet róla, mert az nem a realitás. De a realitás meg egyedül, hiába, nem működik. A művészet nem erről szól? Vagy nem csak erről.

Steve

I could hardly wait for her to arrive. My marrige was a nightmare. Only my daughter kept me moving in it. Full of abuse. Yes, of course a woman can be abusive. I think she put a love-spell on me in the beginning, then the sex-magic did it’s work probably. She’s a witch. Not the kind type. Then Samantha arrived. And when I looked into her honest eyes I got the courage. If a glace can be that true, that clear and unspoiled, I can have a second chance too. Got divorce. Good ridance. Nobody ever understood whyever I got married her in the first place. Now I’m free. And I know I moving towards warzone. But emotion is like this. Absolutaly irrational. I’m happy first time for more than 25 years. Only because my granddaughter’s glace. Steve’s back. Will never let him disappear again. (addition on 17th Match)

"Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná, Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná, És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór, Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól. Jártam sziklás hegyeken, Jártam a kincset rejtő szigeten, Nincs már hely a Földön, Ami nem lenne börtön, Ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem."** 

A történeteket eredeti névvel megtartottam, a karakterek visszatérnek mindig megtartott névvel, ha máshol nem, a bíróságon találkozok velük, ott még úgysem voltam, írói tapasztalatnak jó lesz. 

*Adelle – Hello, 2015.

**Szekeres Adrienn – Olyan, mint te, 2007.

Budapest, 2026. március 14.

 „Every time you burn your toast, miss an exit, miss your flight, or get stuck in trafic, you’re actually being delayed for a reason. You are being redirected to a different path. What feels an inconvenience actually protecting you from something unseen. Even if you don’t get where you wanted to go, you will allways end up where you are meant to be. Trust the process.”*

Kedves kicsi én,

A mászókára ne mássz fel, inkább kavicsokkal játssz. A disznóparaj nem paprikanövény. Gyomlálni az előbbit kell, nem az utóbbit. Bár a disznó meg szereti az előbbit, te meg a disznókat szereted, de hogy ez a férfiakra is kiterjed, nem tudhattad. Ne a mintát kövesd, hanem a saját utadat járd. Teremts trendet, stílust, egyéniséget. Az orvosok nagy részében ne bízz. Az mind felcser. Jó, nem mind, az egyikkel-másikkal reparentálhatod magad. Már eleve ne ebbe a családba szüless. Mit keresel itt? Gyógyszereket ne szedj. Elnyomást kerüld. Szabad vagy. És mindenkit felszabadítasz, csak azzal, hogy ott vagy velük. A társadalmi és egyéb elvárások hazugságokra épülnek, illetve az emberek belső bizonytalanságára. Sokat mozogj, táncolj, barátkozz. Idd meg azt a sört még. És figyelj, mert vezetnek. Sőt, te is vezető vagy, vezetői engedély nélkül. Tanulj, de ne azt, amit az iskolában oktatnak, és pláne ne azzal a módszertannal. Obszerválj. Menj a lelked után, az húz. Más nem tudja jobban. Elég jó vagy. Elég okos. Elég szép. Elég kreatív. Elég mérgező. Elég tapasztalt. És a szobádban a mécses mindennap elég. Ne fújd el, mert akkor a tengeren egy kalóz meghal.

Hogy mi is lett volna, ha ezeket nem csinálom, vagy nem így lenne az élet, hogy ezek megtörténtek, azt nehéz megmondani. Nyilván nem itt lennék, és biztos nem írnék, hanem Vicky Pollard-dal** break-táncolnék valahol Bristolban, és nem érteném, hogy mit mond, mint ahogy a britek nagy része sem értette. Mindenesetre bízzunk az Univerzumban, ha valami a mienk megkapjuk, kérdés, hogy mire megkapjuk, akarjuk-e még, vagy az lesz, mint az úszósapkámmal, amit tavaly otthagytam az usziban és idén visszakaptam, de nem kell, mert feketét archoz közel nem hordhatok, egyesek szerint, és végre kezdem látni, hogy mi nem áll jól. Sok volt mostanában a ’véletlen’ pohártörés és víz- és kávékiömlés, bokám kétszer majdnem kiment, Bornholm tartja magát, nem hajlandó elmúlni, szóval légkondi kizárva, hátsóláncon dolgozom, bár kissé lusta vagyok, de azt sem lehet túltolni. Ha elterelnek, akkor nem volt arra dolgod, s csak az Univerzum véd valamitől, aminek veled nem kell megtörténnie. A ciklámen cicanadrág közel 50 évesen jó még? Mindegy pamut, nem olyan szar műszál, mint a többi, tornázni-táncolni tökéletes. Max megnéznek benne az utcán, de az utcán enélkül is néznek. Szerintem követnek is, mint Ghandit. Pedig erre semmi szükség. Játszmák nélkül is lehet élni. Sőt igazán élni csak játszmák nélkül, kongruensen lehet. A többi az nem élet. A szó nagybetűs értelmében. Csinálok egy tósztot. Remélem odaég. És akkor tudom, terelés van. Legyen.

                        ÉS HA CSAK PARAJ VAN, A DISZNÓ EGYEN***

Nővéremnek

*Said Él - The burnt toast theory

**Little Britain karakter

***HATÓERŐ

kép: littlebritain.pl

Budapest, 2026. március 11.

 azonnal a nőnap utáni szabad tudatfolyam

„If you, if you could return, Don't let it burn, don't let it fade, I'm sure i'm not being rude, but it's just your attitude, It's tearing me apart, it's ruining everything"*

a satbil iszap...ahogy iloz mondja, elég a lótusznevelésre, és az iszap már meg is van, hetente kenem az arcomra, mióta gizám nekemadta, holttengeri, szóval biztos jó, most a zsidókról ne beszéljünk, hacsak nem a woodyallenről, róla lehet, viszont a tiszakata könyvben** már harmadszor olvasom a kötelékfóbiást kötélfóbiásnak, és mindig lerúg ez a félreolvasás az olvasói élményről, illetve a könyv komolyságát tekintve, itt mindig röhögök egyet, hogy ez nekem nem megy, és azért annyira nem lehet ez nehéz, vagy nekem túl kemény, örülök, hogy ez a szabad tudatfolyam eszembejutott, csaknem 30 éve hallottam róla és már akkor is érdekelt, és egyébként is ugrál az ember gondolkodása, és különböző dolgokról különböző más dolgok jutnak eszébe, vagy félreolvas valamit, félrehall...ma is az örkény könyvesbolt előtt jövünk haza gizámmal és éppen mondaná, hogy kirúgták, mire kérdezem, hogy az örkényt, nem, mondja egy kliensét, de hogy ez mért az örkény előtt jutott eszébe, azt nem tudjuk, szerintem vegyész volt és úgy is működött sokáig a cenzúra miatt, kétlem, hogy onnan kirúgták volna, pláne már nem is él, szóval ez valami alternatív valóság lesz, amit mi ketten találtunk ki...isszuk a borsec-et, és felsóhajtok, hogy végre valaminek vízíze van, nem emlékszem, mikor éreztem ennyire tisztát...egyébként, hogy művelődjünk, a szabad tudatfolyamot (stream of consciousness) William James pszichológus használta először, 1890, James Joyce is kedvelte, meg az írek-skótok-walesiek általában, és ugyanúgy folyik, mint a víz, meg ugye forrás is ez hargitából, már a borsec...istván szerint majd új műfajt teremtek, mindenesetre most egy igen régit felelevenítettünk...zsolnayt néztük, de nekem túl sok volt, csak a pirosak tetszettek, mióta jarmusch-t néztem, csak az vonz, az összes színház elmarad, amire mennék, nem engedi a film, hogy más bekússzon a tudatomba, jarmusch hogy örülne ennek a kritikának, a városban egyébként lomtalanítás, vonzza oda a brazilokat, a buszon már ágika panaszolja, hogy hogyan lett a thai masszázs-szalonból bordély, ami asszem már btk...ezt volt ma, a holnapot lehet, hogy már én írom...

"I thought nothing could go wrong, But I was wrong, I was wrong, If you, if you could get by, Trying not to lie, Things wouldn't be so confused, and I wouldn't feel so used”*

*The Cranberries – Linger, 1993.

**Tisza Kata - Kékre szeretni, Scolar, 2020.

kép: metro.pr

Budapest, 2026. március 9.